Egyszer volt, hol nem volt, egy vidám nyári tábor a nagy fenyőerdő szélén. A tábor tele volt nevetéssel, labdázással, esti mesékkel és persze rengeteg csínytevéssel.
Ide érkezett meg egy kislány is, akit úgy hívtak, Panna. Ő még soha életében nem volt nyári táborban. Ahogy leszállt az autóból, nagy szemekkel nézett körül.
– Jaj… itt fogok aludni? Idegen gyerekekkel? – suttogta anyukájának.
A többiek már futkároztak, kiabáltak és nevettek. Két fiú éppen egy műanyag békát rejtett el a tanár néni sapkájában.
Amikor a sapka felkerült a fejére, a béka kipottyant.
– ÁÁÁ! – ugrott egyet a tanár néni, mire az egész tábor hangos kacagásban tört ki.
Panna csak pislogott.
– Ezek teljesen bolondok… – gondolta magában.
Az első nap minden új és furcsa volt számára. A gyerekek együtt ebédeltek, együtt kézműveskedtek, este pedig zseblámpával világítottak a hálózsákban és titkos vicceket meséltek.
Panna este nagyon félt.
A hálóteremben mindenki susmogott, nevetgélt, az ágyak néha megnyikordultak.
– Mi van, ha nem tudok elaludni? – kérdezte halkan.
Ekkor odabújt hozzá egy göndör hajú lány, Lili.
– Ne félj! Az első este mindenki izgul egy kicsit.
A másik ágyról Marci is megszólalt:
– Ha akarod, nálunk van keksz. A keksz mindig segít!
Panna elnevette magát.
Másnap már sokkal bátrabb volt. Részt vett a sorversenyen, ahol véletlenül lisztet borítottak egymás hajára. A gyerekek úgy néztek ki, mint a hóemberek.
– Panna! Fehér lett a füled! – nevetett Marci.
– Neked meg a szemöldököd! – kacagott vissza Panna.
Délután kincskeresés volt az erdőben. Panna ügyesen megfejtette az egyik feladványt, ezért a csapata nyert.
– Nahát, te nagyon okos vagy! – mondta Lili.
Panna szíve megtelt örömmel.
Az esték már nem voltak ijesztőek. A gyerekek együtt meséltek, énekeltek és annyit nevettek, hogy néha még a hasuk is fájt.
Az egyik este Marci fogkrémmel vicces bajuszt rajzolt alvás közben Bencére.
Reggel, amikor Bence tükörbe nézett, felkiáltott:
– Én mikor lettem ilyen elegáns bácsi?!
A hálóterem újra nevetéstől zengett.
Panna ekkor már együtt kacagott a többiekkel. Már nem félt az ottalvástól sem. Sőt, azt kívánta, bárcsak még tovább tartana a tábor.
A tábor végére rengeteg új dolgot tanult: hogyan kell bátornak lenni, hogyan kell együttműködni másokkal, és azt is, hogy a legjobb barátságok néha egy kis félelemmel kezdődnek.
Amikor eljött a búcsú ideje, Panna megölelte új barátait.
– Ugye jövőre is jöttök? – kérdezte.
– Persze! – kiáltották egyszerre.
Panna mosolyogva integetett. Már tudta, hogy a nyári tábor nem ijesztő hely.
Hanem egy hely, ahol a nevetésből, kalandból és barátságból lesznek a legszebb emlékek.
