Varga Katalin: Krisz nyusz Húsvétja
Nagy volt a sürgés-forgás Húsvét előtt a mezei nyulak háza táján.
Nagy sütés-főzés; takarítás folyt.
Csak úgy csillogtak a nyuszi házak frissen mosott ablakai.
Nyúl apó már másodszor fordult kis kordéjával Tyúk anyótól a festeni való tojásokkal.
Készültek a csodaszép hímes remekek.
Csak Krisz nyusz szomorkodott az egyik nyuszi ház szobájában.
– Engem egy gyerek sem fog hazavinni Húsvétkor három napra.
A tesvéreim mind szürkék, csak én vagyok fehér és piros szemű – siránkozott.
Aztán eljött végre Húsvét vasárnap is.
Sorban érkeztek a gyerekek a szüleikkel.
Megcsodálták a himes tojásokat is.
Nagy volt a zaj.
Krisz nyusz is előmerészkedett a házból.
Egy szőke, göndör hajú, kék szemű kislány vette észre őt.
– Anya, odanézz! – káltott fel a kislány. – Éppen ilyen piros szemű, fehér nyuszit szeretnék.
Meghallotta ezt Krisz nyusz.
Egy rikkantással ugrott be a kis piros kosárkába.
A tanulság csak ennyi:
Mindenki bízzon önmagában.
Semmi sem lehetetlen.