A kerek erdő lakói Bandi házánál gyülekeztek. Közeledett húsvét napja, de szívüket nagy bánat járta át. Nem volt mivel feldíszíteniük az erdőt, és nem volt mivel meglepniük egymást. Ráadásul az idő is rossz volt, napokon keresztül esett az eső és fújt a szél.
Hetekkel ezelőtt új lakó érkezett az ő kis közösségükbe; aki nem volt más, mint az öreg Tyúkanyó, akit elkergetett a háztól a gazdasszonya, és akiről ők, teljes mértékben megfeledkeztek, pedig Jojó, az erdő jótündére be is mutatta nekik az elszontyolodott Tyúkanyót.
Ahogy üldögéltek egymás mellett az eresz alatt, és bámulták a ház tetejéről lecsöppenő esőcseppeket, egymás szavába vágva próbáltak megoldást találni arra, hogyan menthetnék meg húsvét ünnepét, amikor hirtelen nyuszika ugrott egy nagyot, és így szólt:
– Tyúkanyó! Ő az egyetlen, aki tud segíteni rajtunk!
– Kicsoda? Kérdezték egyszerre az állatok.
– Tudjátok, a Tyúkanyó, aki nemrég költözött be az erdőbe.
– Tudja valaki, hogy hol lakik?– kérdezte Bandi.
A többiek a fejüket rázták. Senki sem tudta, hogy merre lakhat Tyúkanyó. Gondolkodóba estek, vajon merre induljanak el a keresésére. Töprengésükből Jojó, az erdő jó tündére zökkentette ki őket. Az erdő fái felett repült és vidáman énekelt. Lepillantott és meglátta a kedves kis barátait. Leszállt közéjük, de az arcáról a mosoly azonnal lehervadt, miután meglátta őket.
– Veletek meg mi történt? Miért lógatjátok az orrotokat?
– Jaj, Jojó, ismét bajban vagyunk. Közeleg a húsvét, és nincs mit készíteni, hogy feldíszítsük az erdőt. Csupán egy valaki segíthet rajtunk, az öreg Tyúkanyó, aki nemrég költözött be az erdőbe. Megkeresnénk, de nem tudjuk, hogy merre lakik. – mondta el szívük bánatát Bandi.
Jojó meglepetten nézett rájuk.
– Tyúkanyó? Ő ki?– kérdezte kíváncsian. Nem emlékezett arra, hogy pár hete új lakó érkezett volna a kerekerdő berkeibe. – Nem emlékszem rá.
– Az a szegény tyúk, akire az erdő szélén találtál rá, mert a gazdasszonya elkergette a háztól. Ott sírt szegényke – számolt be gyorsan nyuszika a tündérnek.
Jojó a homlokára csapott és felkiáltott.
– Hát, persze! Én adtam neki szállást! –reppent fel. – Egyet sem kell félnetek kis barátaim, tudom hol lakik Tyúkanyó. Mindjárt idehozom nektek.
Jojó jó egy órán át repdesett az erdő minden területén, mire nagy nehezen rátalált a Tyúkanyóra, aki búsulva kapirgált az erdő elhagyatott részén. Jojó leszállt mellé, Tyúkanyó pedig kíváncsian nézett a tündérre.
– Kedves Tyúkanyó, ne haragudj rám, hogy eddig nem kerestelek fel! Bevallom őszintén, én teljesen megfeledkeztem rólad, ha az erdő többi lakója nem említ meg téged ma, eszembe sem jutottál volna.
– Bizony! Pedig már jó pár hete, hogy itt éldegélek, egymagamban. A többi lakó? Miért? Én itt egy senki vagyok, csak egy megtűrt öreg Tyúkanyó.
Jojót meglepték Tyúkanyó szavai.
– Dehogy is! Hogy mondhatsz ilyet! Épp ezért kereslek, mert a kis barátaimnak húsvét közeledtével, nagy szükségük lenne rád.
– Rám?– vidult fel Tyúkanyó. – De jó ezt hallani. És miért? Mit tehetek húsvét ünnepén?
– Gyere velem, és mindent elmondunk neked!
Tyúkanyó vidáman követte a tündért. Az erdő lakói vidáman fogatták az érkezésüket és boldogok voltak, hogy Tyúkanyó csatlakozott hozzájuk. Egymás szavába vágva próbálták elmondani, milyen nagy problémájuk akadt húsvét közeledtével.
Tyúkanyó boldogan ugrabugrált.
– Tudom már! Mindjárt jövök. – Azzal elszaladt, majd nem sokkal később visszatért csőrében egy kosárral, amiben tojások sorakoztak. – Szerintem ez megoldja a problémátokat, de szükségem lesz nemcsak a nyuszi, hanem a ti segítségetekre is.
Nyuszika belenézett a kosárba, bólintott egyet, majd elfutott, és nemsokára vissza is tért közéjük. Tappancsával festékeket, ecseteket tartott, és vidáman így szólt:
– Fessünk!– dobta le a fűre a készleteit. – Itt vannak a festékjeim, minden színben, és az ecsetjeim! Rég nem használtam őket, minden tojás pompás színben fog mutatkozni. Sok remek ötlet jutott az eszembe, miközben a szerszámaimat kerestem. – Felsorolta azokat, az erdő kis lakói egyetértően bólintottak az ötletek kapcsán. – De szerintem, szükség lesz…
– Fészekre!– kiabálták vidáman egyszerre.
– Igen! Szerintem osszuk fel a munkát– mondta a tündér. – Én vállalom a fészek készítését. Tyúkanyóval, farkassal, és Töfivel. Többiek segítenek nyuszinak a festésben.
Míg a farkas és a malac Jojóval füvet kerestek annak a kosárnak, amit Jojó készített varázslattal, addig a többiek, nyuszi és Tyúkanyó vezérlésével nekiálltak a tojások festésének. Közben a Nap is kibukkant a felhők közül, vidáman szórta a meleg sugarait rájuk.
Nekiálltak a festésének, nagy vigadalomban. Sorra készültek a csodásabbnál, csodásabb húsvéti tojások, nyuszika egy vers dúdolásába kezdett, amit ő maga írt egyszer.
Húsvét
Zöld erdő mélyén áll egy
Pici házikó, ott él egymagában
Nyúlanyó.
Minden év tavaszán, mikor
Rügyet bontanak a fák,
Fürgén és izgatottan ugrabugrál
Nyúlanyó, valakit vár nagyon.
Tyúkanyó közeleg, csőrében
Egy nagy kosarat cipel, benne
Sok-sok tojással.
Nyúlanyó megörül a sok-sok
Tojásnak, tudja jól, hogy a
Kertek alatt jár már húsvét
Napja.
Előkerül a paletta, ecset és a
Festék, nekiáll ő pingálni,
Hisz húsvét közeleg.
Pingál, festeget nyúlanyó,
Gyönyörű színes tojásokat,
Fő műve a hímes tojás, dédelgeti,
Vigyázz rá, míg
Elbúcsúzik tőle, jól tudja, hogy
Olyanokhoz kerül húsvét napján,
Kik majd nagy becsben tartják.
Összepakol nyúlanyó, búcsút
Int a húsvétnak, integet
Tyúkanyónak, várja őt
Majd nagy szeretettel
Jövő tavasszal.
A dúdolására, elsőre Tyúkanyó figyelt fel.
– Mit dúdolsz, nyuszika?
– Ó! Magam által költött húsvéti versikét!
– Hangosabban, hogy mind halljuk!
Nyuszika újból előadta a versét. Hamar megtanulták mind, és mire a fészekkészítők megérkeztek, és elújságolták, hogy az általuk készített fészkeket hova tették le, mind kívülről fújták a verset. A tündér megkérte őket, szavalják el a verset. A vers elmondása után, megtapsolták őket.
– Gyönyörű vers, nyuszika! – dicsérte meg a tündér– Nos, miután elkészültek a tojások is, úgy gondoltam, hogy az elkészült remekműveket közösen helyezzük el az erdő különböző részein található fészkekbe.
Az erdőlakók vidáman fogadták az ötletet, így munkájuk gyümölcsével a kezükben, dalolva keresték fel az erdő mélyén elhelyezett fészkeket, ahova az általuk készült tojások kerülnek majd. Hazaérve, izgatottan és boldogan hajtották a fejüket álomra.
E éjszakán Jojó kiosont a házából, körberepülte az erdőt, ami ezen az éjszakán csendes volt.
Egyedül Uhuval találkozott. A tündér elvette a pálcáját, majd a tojások mellé, apró ajándékokat varázsolt.
Hamar beköszöntött a hajnal, és az állatkák már talpon voltak, farkas házánál találkoztak, onnan indultak útnak, hogy minél előbb megnézhessék a csodás fészkeket. Nagy meglepetésükre a tojások mellett, apró ajándékokat találtak névre szólóan. Nagyon boldogok voltak, hogy Tyúkanyó és a nyuszika segítségével megmentették az idei húsvétot. Tyúkanyó is megkapta a legszebb ajándékot; befogadták az erdő közösségébe.