Az ágas bogas,régi tölgy az erdőben,
oly öreg már, szinte alig áll!
Épp oly öreg Ő,mint Pupu a medve,
ott él ő is a tölgyfa közelében.
Pupu az öreg medve,minden titkát
a tölgyfára bízta,réges régen neki
elsírta. Ezt a titkos titkot őriz az
öreg tölgy,aki egy szép koronájú hölgy!
Pupu a medve, nem bántott senki,
díszes párnáján a tölgyfa alatt pihent,
kismadarak csipegették megkopott
bundáját,apró egér pedig felolvasott neki.
Aztán egy nap, eljött a fák titkos gyűlése,
ahová az öreg tölgyfa is hivatalos volt.
S amikor ő jutott sorra, hogy titkos titkát
elmondja, igencsak szomorú lett!
Majd belekezdett,Pupu a medve, elárulta
neki még régen, hogy elásott egy fényes
valamit a tölgyfa alá,amit a sétáló erdei
látogatóktól lopott el,amit aztán később meg is bánt.
Hümm,néztek össze a fák, vajon mi lehet
az a fényes dolog? És vajon elő e ássák
vagy Pupu medvére hagyják. És vajon meg
e mondják Pupunak, hogy tudják ők is a titkát.
Meg aztán nem szép dolog kifecsegni
más titkát,mi legyen most,tanakodtak a fák!
De az az ellopott csillogó valami nem hagyta
nyugodni őket,s úgy döntöttek megfejtik a titkot!
Igen ám,de hogy? Megkérjük a borzot,
ássa ki a csillogó valamit,mondták a fák!
De a borz úgy döntött, nem húz újjat Pupu
medvével,s az öreg tölgyfa így tovább
őrizheti azt a titkos valamint!