–Helló, szia mit adhatok?
–Nem emlékszem mikor mondtam, hogy tegeződhetünk!
–Elnézést, mit óhajt?
–A kezed!
–Miért, kannibálnak tetszik lenni? Áú! Ááá! Főnökúr, holnaptól jellezük az ajtón, hogy a fegyverek és az éles szerszámok mellett vonalzót sem lehet behozni a kajálda területére?-Este megbeszéljük
–Megtudhatnám hogy miért nincs magyarul kiírva egyik termék neve sem? Az Emszí Csikhen helyett lehetne írni hogy rántott csirkés szendvics, a Big Mekk helyett meg, hogy nagykecske. Egybeírva!
–Dehát marhából van!
–Gondolom az a marha is olyan eredeti mint a melled. Amúgy meg deháttal nem kezdünk mondatot! Egy sajtburger menüt kérek.
–Milyen üdítővel?
–Ha csak nincs valami erősebb jó lesz a szénsavmentes víz is
–A menü és a letört körmöm ára együttesen 3500 forint
–Az lehetetlen, valamit biztos hogy elszámoltál
–Hát pedig ennyi az annyi
–Akarsz még egy körmöst?
–Elég az az egy is ami van, Enikő nem csak körmös hanem barinő is. Ja hogy a vonalzóra gondolt. Isten ments!
–Még valamit esetleg?
–Pamela, ugye nem felejtetted el, amit búcsúzóul mondtam neked mikor harmadjára sikerült az érettségi és végre elballagtál? Utálom a mustárt a sajburgerben!
