Azon a hajnalon a falu felett egyre több furcsa fényjáték borította be az
égboltot. Csak azok látták és nézték hitetlenkedve, akik a korai hajnalon
munkába mentek. De tovább nem is foglalkoztak vele, csupán percekig, míg
megnézték, majd sietve tovább rohantak a buszmegálló felé. De a lány más volt, mint a többiek odakinn az utcán. Kilépett az udvarra,hogy a garázsból kiálljon az autójával. Elsőre fel sem tűnt számára, micsoda égijáték zajlik a feje felett, az égboltra is véletlenül nézett fel. Amit látni vélt,
nem hitte el. Becsukta a szemét, de amikor újból felnézett, a képződményekmég mindig ott voltak, és játékot játszottak a hajnali égbolton. Színes repülő gömbök repdestek odafenn. Aztán tovább már nem is foglalkozott a különlegességgel. Bepattant az autójába, és a szomszéd város felé vette az irányt. De az égi jelenség egész úton elkísérte. Mindvégig az eget bámulta,
ahogy mindenki, azzal majdnem végzetes balesetet okozva. Látta, hogy az előtte
haladó autós kinyúl az ablakán, és igyekszik megörökíteni a furcsa játékot.
Megfordult a fejében, hogy emléket örökít meg az utókor számára. Lehet, neki
is így kellene tennie? Ez a furcsa jelenség a vég kezdetét jelenti? Elhessegette
maga elől a baljós gondolatokat, igyekezett vidám dolgokra gondolni.
Beért a munkahelyére, ott az összes munkatársa az udvaron, és a parkolóban állt, mindenki az eget bámulta. Ő maga is csatlakozott a kissé megszeppent kollégáihoz, és felnézett az égre. Az egyik idősebb férfi megszólította, amit kissé furcsállt, mert eddig nem igazán beszélt senkivel. Nem nézett rá, úgy beszélt hozzá.
– Látod az égboltot? Vajon ezek mik lehetnek?
– Igen, látom. Tényleg, nagyon furcsa. Ilyet még én sem láttam. Fogalmam
sincs, hogy ezek vajon mik lehetnek.
Sokáig nem tudtak töprengeni rajta, mert megkezdődött a munka. Míg a
többiek rég elhessegették a fejükből a látottakat, addig a lány nem tudta, egész
idő alatt csak azon járt az agya.
Hazaérve is izgatott volt, és alig várta, hogy újból beköszöntsön a hajnal,
mert biztosra vette, hogy másnap újból kezdődik a furcsa égi játék. De
csalódnia kellett. A jelenség csak egy hét múlva jelent meg újra, ugyanabban az
időpontban, és egész délelőtt látni lehetett. Az emberek, a repülő gömbök ismételt látványától teljesen megzavarodtak, de egyben félelemmel és csodálattal teli arckifejezéssel bámulták az eget, főleg azok, akik először látták az égi jelenést. Valahonnan a kora hajnali nyári szellő kiáltásokat hozott feléjük, a lány mellett álló vagy épp érkező emberek leborulva imádkozni kezdtek. Úgy
hitték, hogy a különös égi játék Isten figyelmeztetése, egy hírnök, hogy változzanak meg, mert közel a végítélet napja. A várt végítélet napja nem következett be, az emberek élték tovább a
megszokott életüket, el is feledkeztek róla, és a média sem igazán firtatta a nyári
égbolton lejátszódó jelenséget. De egy valaki nem tudta elfeledni: a lány. Vajon mit láttak? Egy példátlan atmoszferikus jelenséget, vagy esetleg nyitva felejtett téridő-kapun át lejátszódó égi háborút? A válaszra egy évet kellett várnia.
Percre pontosan rá egy évre, minden úgy játszódott le, mint azon a bizonyos forró nyári hajnalon. Ez a hajnal is épp olyan meleg volt, vagy talán még forróbb. A lány kilépett az udvarra, nem gondolt semmi rosszra, csupán a kegyetlen meleget szidta, meg a napot, ami előtte állt. Estig nem is volt semmi szokatlan. Nem értette miért, de egész nap izgatott volt, és érezte, hogy ezen a
napon valaminek történnie kell. Kilépett a munkahelyéről, és leszegett fejel közelítette meg az autóját, míg oda nem ért, nem tűnt fel számára, hogy a parkolóban állók valamit nagyon
néznek. Csak a csendre lett figyelmes, mert mindig nyüzsgés szokott lenni ilyen tájban. Felkapta a fejét és körbenézett. Nem látott mást, mint az embereket, akik nyújtott nyakkal az eget bámulták. Ő maga is követve a példájukat felnézett az égre. Döbbenetére az égbolton hasonló jelenség volt látható, mint egy évvel ezelőtt. Csupán egyben különbözött az előzőtől. Míg az színes volt,
addig ezek fénykörök voltak egymásba fonódva.Valaki megszólalt a tömegben. Hangja a csendben késként hatolt mindenki szívébe.
– Ez a jelenség befolyással lesz több jövőbeli eseményre, higgyék el.
– Persze. Ezt is megjósolta Nostradamus? Vagy talán, jel arra, hogy újabb
világégés van kilátásban?
– Semmi ilyet nem mondtam.
– De gondolt?
– Nem gondoltam. Csupán hangosan gondolkodtam.
Ismét csönd telepedett a tájra és továbbra is az égi jelenségeket bámulták. A lány megvonta a vállát, beült az autójába és hazahajtott. Nem nézett semerre, csak előre. Az egész teste remegett az idegtől és a félelemtől. Kipattant az autóból, beszaladt a házba, és magára zárta a szobája ajtaját, úgy várta a hajnalt. Sejtette, hogy nincs még vége a dolognak, valószínű, hogy másnap hajnalban,
újabb jelenségben lesz részük. Alig aludt, izgatott volt, és nem is alaptalanul. Kipattant az ágyból,
felöltözött, még a kávéját sem itta meg. Kirohant az udvarra. Azonnal az égre tekintett. A sejtése beigazolódott. Öt színes kör lebegett egymás mellett az égen. Lehet, hogy mégis igaza lesz annak a munkatársának, aki hangosan gondolkodott, hogy ezek a jelenségek valaminek az előjelei. Mondjuk, a világvége eljövetelét jelzi. Előfordulhat, hisz az emberiség megérett arra, hogy
eltűnjön a Föld felszínéről, annyi rosszat tett. Újra feltekintett az égre, és döbbenten vette észre, hogy az öt színes kör eltűnt. Kinézett az utcára, de minden csendes volt. Úgy tűnt, hogy az égi játék, csak őt örvendeztette meg. Ránézett az órájára, túl korán volt még, rengeteg ideje, hogy munkába menjen. Régebben olvasott valamiről, egész éjjel ezen törte a fejét. A szó nem jutott
az eszébe. De most igen. És arról is olvasott, hogy egy festmény meg is
örökítette ezeket a fura égi jelenségeket. Játszani kezdett a billentyűn, különböző szavakat ütött be, mire megtalálta, amit keresett. Az egyik, Urban festő festménye volt, melyen megörökített egy hasonló égi jelenséget. Későbbiekben ez a festmény, heves vitát váltott ki. Számos tudós úgy tartja,
hogy a festő megörökítette az első, úgynevezett halo jelenséget, mások ezt cáfolták, és úgy gondolták, hogy a festő egy igazi égi csatát örökített meg. Lecsapta a laptopot, és úgy gondolta, megtalálta a választ a különös jelenségekre. Már nem is izgatta annyira a dolog, nyugodt szívvel indult munkába. Élete legnagyobb tévedése volt. Nem is sejtette, hogy hamarosan
mindennek vége lesz. Két hét telt el úgy, hogy semmi sem történt. Legalábbis, ami az égi
jelenségeket érintette. Hét közepe felé jártak, amikor ismételten valami megjelent az égen. Több forma volt, nem egy. Több százra volt tehető a számuk. Különböző geometriai formát öltöttek. Dolgozni igyekvők, még maga a lány is, tátott szájjal bámulták az égboltot. Valami igazán különleges dolog történt a fejük felett. Nemcsak a különböző formáktól maradt tátva a szájuk.
Két alakzat, egy háromszög és egy négyzet vándorolni kezdett az égen, majd a másik pillanatban összeütköztek, és vakító fényesség árasztotta el az eget és a környéket. A fényesség nem tartott tovább egy percnél. Miután vége lett a fényáradatnak, minden elcsendesült, csak a különleges formák maradtak az égen, melyek a nappal beköszöntével nem látszódtak.
El is feledkeztek a dologról, egészen délutánig. A boltból, ahol a lány is dolgozott, a vevők folyamatosan érkeztek, míg egyszer csak az egyik távozó vásárló zihálva futott vissza az épületbe. Mindenki ránézett.
– Mindenki menjen ki az épületből, és nézzen fel az égre.
Az emberek kirohantak majd’ fellökve az asszonyt. Aztán csak némán álltak, szájukat tátva. Odakint este volt, annak ellenére, hogy délutáni órára járt az idő.A Nap gyönyörűen sütött az égbolton, egészen addig a pontig, míg alakját és fényét meg nem változtatta. Mérete vetekedett a Holdéval. Úgy tűnt, mintha a Nap vért könnyezett volna, és egyre sötétebb lett az égbolt. Majd hirtelen
Telihold lett, és a Hold vérvörös színben pompázott reggelig. De nemcsak itt, hanem a világ minden táján megfigyelhető volt ez a furcsa égi jelenség. Az üzletek bezártak, az oktatási intézményekben a tanítás nem folytatódott, az emberek félve indultak haza. Alig mertek az égre tekinteni, páni félelem lett urrá mindenkin. Alig mertek aludni, valahol legbelül mindenki felkészült a legrosszabbra, és tudták, hogy reggelre valami történni fog.Épphogy az óra elütötte a hat órát, az emberek kirohantak az utcára. Reszketve emelték az égre a tekintetüket. Amire tegnap óta gondoltak, bekövetkezett.Ezen a reggelen a Nap vérvörösen köszöntött rájuk, s vérvörösre festve az utcákat és az égboltot is. De társult még valami mellé. Újfent megjelentek az égen a különféle alakzatok gömbök kíséretében, amik a Nap irányába haladtak. Némelyikük összecsapott egymással, és mint a tűz, vérvörös színben pompázva felrobbantak, majd darabjaikra hullottak szét. Az emberek egymás kezét fogva imádkoztak. Percekkel az égen történt robbanás után, furcsa szél kerekedett és mindent lángba borított. Mire a furcsa tűz, különös mód megfékezésre került, mindent felemésztett.
Nem maradt utána más, mint a vérvörösben játszó Nap és égbolt.
