Első szerelem

Ötödik osztályos voltam, amikor egy nap, kicsire összehajtogatott levelet találtam a padomon.
– Szép a hajad Kata!
Írta  röviden és tömören Laci, a titkos hódolóm. Bevallom, fülig pirultam, míg padtársam vidáman kuncogott. Ő volt a postás, egy hatodikos fiú vele küldte el levelét. Választ is várt, de akkor nem küldtem. A második levélben már többet írt.
– A nagyszünetben beszélgessünk.
Padtársam kérdőn nézett rám, én bólintottam. Erre Ő már szaladt válaszommal a szomszéd tanterembe. Mivel tél volt, csak az iskola folyosóján zsibongtunk, és ott találkoztunk. Sokat nem beszéltünk, mert én rettentően zavarban voltam, lehajtott fejjel sandítottam Lacira. Nem volt csúnya fiú, hatalmas barna szemeivel olyan szépen nézett rám. Majd a zsebéből elővett egy szép piros almát.
– Ezt neked adom – olyan szép, mint Te vagy!
Ezzel a kezembe nyomta, majd egy gyors mozdulattal meghúzta a copfomat, és elfutott. Hajam tövéig pirultam, úgy mentem vissza az osztályunkba. Persze, a többi gyerek sem volt vak, a fiú osztálytársaim már kiabálták, hogy a Kata meg a Laci szerelmesek!
Azt sem tudtam, mi az a szerelem, de valami megváltozott. Tanítás alatt is Lacira gondoltam, a szép barna szemeire. A piros almát napokig őrizgetem. Mikor tanultam, előttem volt az asztalon. Anyukám valamit sejthetett, mert mosolyogva biztatott, hogy egyem már meg azt az almát. De én csak a fejemet ráztam, hogy nem. Közben szívecskéket rajzolgattam, és beleírtam a nevünket. Ezt a nagyobb unokatesóimnál láttam. Ők mondták, hogy a szerelmesek ilyen szíveket küldenek egymásnak. Én is így tettem, aminek Laci nagyon örült.
Hol almát cseréltünk, hol valami apróságot. Hazafelé vitte a táskámat, tőle kaptam az első nyíló hóvirágot, ibolyát…
Húsvétkor eljött locsolkodni, akkor a pirostojás mellé egy puszit is adtunk egymásnak, és az olyan jó érzés volt.
Minden évben rendeztek az iskolában teadélutánt, szólt a zene és lehetett táncolni. Laci csak velem táncolt, vagyinkább csak ugráltunk, mint a többi gyerek.
Rövidre fogva, egészen az iskolaév végéig tartott ez az első szerelem. Laciék nagyon messzire költöztek a faluból, levelezésre nem volt lehetőségünk. Sokáig gondoltam rá, rajzolgattam a szíveket, de ahogy növögettem, tudtam, hogy esélyünk sincs találkozni. Azóta sem láttam, de most jó volt visszaemlékezni.