Marika néni főz

Marika néni főz
Írta: Tilk Katalin

Marika néni főz.
Na és? Mondhatja a nyájas olvasó. Ebben semmi csoda nincs!
A Marika, Erzsike, Icuka nénik, de még a Pista, vagy éppen Béla bácsik is főznek.
Ők, igen.
Ám Marika néni eddig, pontosabban tavaly nyárig nem sokat foglalkozott a konyhaművészettel. Nemhogy nem nézett ilyesféle műsort a tévében, de még az újságokban is gyorsan átlapozta az ételrecepteket. Szívből rühellte, utálta, sőt mondhatni gyűlölte a konyhát is, nem még a főzést. Olyan mondat meg el sem hagyhatta a száját, amiben együtt szerepel az a két szó, hogy főzés és szeretni.
Az úgynevezett hajókonyhára hasonlító konyhájában a legszeretetre méltóbb a rend és tisztaság volt.
Fölösleges időpocsékolásnak tartotta a főzést. Meg egy csomó takarítással is járt. Inkább vett a boltban felvágottakat, kenyeret, konzervet, de ha mégis meleg ételre vágyott összebarkácsolt magának valami ehetőt, mert főzni tudott, ill. a főzés alapjait ismerte. Fiatal korában édesanyja, aztán amikor már csak ketten maradtak az apjával, akkor ő főzött. Marika néni pedig főiskolára, egyetemre járt, utána meg millió tanfolyamra. Később ő tartott tanfolyamokat, szakköröket gyereknek, felnőttnek. És mindig tanult. Különben is úgy volt vele, hogy fontosabb a munkahelye, a tanítás, az írás. A teste úgy is működött. Tehát a konyhában többnyire csak kávét főzött.
Egy idő után azonban gondjai lettek az emésztésével, meg aztán a vashiány és vérszegénység is meglátogatta. Kórházba is került. Megmentették. De a gondok nem múltak el. Magánklinika, vizsgálatok sora egy szekérderék pénzért, és kiderült. Glutén, laktóz és hisztamin intolerancia.
Na, Mari! Te aztán jól belekanalaztál! Mondta magában.
Diéta. Igen. De hogy, s mint? Az orvosok pedig csak legyintettek.
Aztán, amikor egy kicsit megnyugodott, átértékelte a dolgokat és elkezdett tanulni. Orvosi könyveit átlapozta, internetet felkereste.
A gluténnel -lánykori nevén sikér- jól boldogult. Legalábbis ezt gondolta kezdetben. Kenyér és pékáru tabu. Igaz, azt csak később tudta meg, hogy sikér nem csak a kifliben, hanem még a májkrémben is van. De mi a nyavalyának raknak az emberek glutént a kenőmájasba, parizerbe?! Így aztán az ehető dolgok sora szépen lassan a minimálisra csökkent.
A laktóz oké. Vannak laktózmentes tejfölök, ha nem kapkodják el a vevők. Azok, akik megelőzés címén fogyasztják a laktózmentes termékeket. Meg tudnák emészteni a nem mentest is, de ez manapság jól hangzik, divat. Na, Marika néni nem divatból veszi. Azaz venné, ha volna, de gyakran nincs. Kocsija, bicaja nincs, de utazni se nagyon bír, tehát egy db bolttal kell beérnie.
A hisztamin azonban kifogott rajta. Szinte mindenben van hisztamin, ami nem gond annak, akinek a szervezete a fölösleget lebontja. Marika nénié nem bontotta. Le is esett a vérnyomása a bokájáig, a pulzusa meg egekbe szaladt. Levegőért kapkodott és kiütéseket kapott, s ráadásul, hogy ne unatkozzon nagyon, gyakran járt egy bizonyos helyre.
De jó is, hogy nem húsz évvel ezelőtt lett beteg! Mert most elolvasta, amit a témáról talált a neten. Magyar, német, osztrák orvosok táblázatait. Mit tilos, mit szabad, mi az, amit tolerálhat a szervezete. Lecserélte az edényeit, kamrájába összehörcsögölt tartalékait szétosztogatta és felépítette az életét újra.
Főz, ha a hisztamindiéta miatt nem akar éhen veszni. Bár túl nagy kihívást nem jelentett a rizs és cukkini megfőzése. (Pláne, hogy vett egy cuki rizsfőző masinát is.) Kezdetben ezeket ehette büntetlenül.
A boltba listával felszerelkezve ment és énekelt ill. dudorászott is. Nem az agyára hatottak így ezek a kórságok, hanem csak így tudta megjegyezni a sok gabona közül melyik az, amit nagy ívben kerülnie kell. Valamikor szolfézsra járt, s ott tanulhatta: „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs, ritka kislány, aki takaros…” Eddig tudta, eddig énekelte, de elég is volt, mert búza, árpa, rozs a tilos.
Megehette volna ezeket is, de a tünetek!
Ismerősei szerint: -Csak egy falatot kóstolj meg, az biztosan nem árt.
Vagy: -Hát igen, ezek a divatos fogyókúrák!
Vagy: -Jaj, én ki sem bírnám kenyér nélkül! Akkor úgy érzem, nem is ettem!
Marika néni ezekre már nem reagált. Mérges lett, de nem válaszolt. Most tartson tanfolyamot? Fölösleges.
Más, mindentudó ismerősei pedig ún. mindenmentes receptet küldözgettek, amitől Marika néni marha ideges lett. Az egyik recept laktózmentes, de nem glutén és nem hisztaminszegény. A másik paleo, mert az biztosan neked is jó-írták. Alig győzte a leveleket törölni, míg egyszer elfogyott a türelme, megköszönte a jó tanácsokat és ő maga iratkozott be egy tanfolyamra. Nagyszerű volt! Sorstársak, okos dolgok tudói segítették. Tanult ezekről a kórságokról, amiket összeszedett. Vásárolt regiszteres füzetet és egy új nyomtatót is. Minden fontos tudnivalót kinyomtatott, leírt, rendszerezett, és ki is próbált.
Tanult, illetve most is tanul.
Kihívásnak tekinti az öngyógyítást. Tanul stresszkezelést, meditálást, főzést. Tanul biogén aminokról, liberátorokról, bowl, meg verjus, meg granola nevű dolgokról. Kiszótározza. Nyelveket tanulni mindig is szeretett. Most is. És hálát ad a jó Istennek, hogy figyelmeztette. Ha így folytatod, meghalsz! Az étkezést, a sresszt, a kevés alvást. (Vagy covid?)
Főz.
És ennek kézzelfogható nyomai is vannak!
Sajnos sehol sem tanították, hogy a kókuszolaj nagyon sunyi és melegítéskor köpköd, mint egy vén, alaposan felbőszített agresszív teve. A plafonon kisebb, nagyobb letörölhetetlen foltok emlékeztetik erre Marika nénit. Meg arra is, hogy szemüvegben főzzön, legalább a látása maradjon meg, ha már a bőre itt-ott megégett. Hol az olaj, hol a tepsi forró. Hol a kenyérnek nevezett valamibe nem lehet beleharapni, sem felvágni, maximum sikeresen fejbe lehet vágni valakit gyilkossági szándékkal, mert sok benne az útifűmaghéj.
De történnek vele a főzéskor kevésbé veszélyes, de fölöttébb érdekes dolgok is. Például a látszatra szép linzer süti a tepsiből kivételkor atomjaira hullik szét, vagy a GM /gluténmentes orsótészta a forró vízben szögegyenes lesz.
Aki éhes, megeszi. És Marika néni -nem tud mást tenni- megeszi. Vidáman kanalazza a linzerkarikát és villázza az egyenes orsótésztát. De nem éhes! Vagyis csak kicsit. Na, jó. Néha nagyon. És most már ízekre vágyik.
De nyugi! Jó úton halad. A gyógyulás és az elszegényedés útján, mert a mostanra kissé kibővült étrendjébe való dolgok meglehetősen drágák. A mentes hozzávalókat meg kell fizetni! Orvosság!
Tavasszal már tudta, hogy a kertjébe csak sárga színű paradicsomot, fehér hagymát és sárga krumplit szabad ültetnie, meg cukkinit, de rengeteget. Ezeket tolerálja a szervezete. Nehéz volt a magokat beszerezni, de sikerült!
A kertjében megtermelt gyümölcsöt, zöldséget nem lehet a betegsége előtti időkben alkalmazott technikával befőzni. A tartósító csodaszereket el kell felejteni! De kitalálta! Vett egy hűtőládát. Egyszemélyeset. Nyár végére már tele lett minden földi jóval, ami egy hisztamin, glutén, laktózérzékeny szem-szájnak ingere. Augusztusban már lecsónak nevezett rettenetet is be tudott főzni. Sárgás-zöld koktélparadicsomból, mert csak az kelt ki. Talán télen már szabad lesz belőle enni. Egy kanállal. Mert annyit bír ki az emésztőrendszere. De többet nem. Meg a szeme annyit visel el, mert iszonyat rondán néz ki az a cucc. Mint egy alapos megfázás utáni orrtermés. De mindegy! Nem kell kényeskedni! Vagy lehet, de annak ára van.

Semmi sem gond! Marika néni megoldja. Már nincsenek világmegváltó tervei. Sokkal földhözragadtabb lett. Megkomolyodott, az élet törte őt is- mondta volna a nagyapja.
Marika néni most éppen abban reménykedik, hogy szilveszterkor talán már meg fog tudni enni egy fél GM, LM virslit egy nyalat mindenmentes paleo-bio mustárral.