A három kívánság
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu, ahol élt egy szegény ember, János. Jánosnak volt egy gyönyörű felesége, Mária, és egy kisfiuk, Péter. Bár szegények voltak, boldogan éltek, mert szerették egymást.
Egy nap, amikor János az erdőben fát gyűjtött, hirtelen egy csodálatos fény villant meg előtte. Kíváncsian közelebb lépett, és látta, hogy egy gyönyörű, aranyszínű hal úszkál egy kis tóban. A hal észrevette Jánost, és így szólt:
– János, ha visszaengedsz a vízbe, teljesítem három kívánságodat!
János, aki sosem hitt a mesékben, de a szívében mégis remélt egy kis csodára, gondolkodás nélkül válaszolt:
– Rendben van, halacskám! De előbb mondd meg, hogy miért vagy itt?
A hal elmesélte, hogy egy gonosz varázsló megátkozta, és csak akkor szabadulhat meg, ha valaki jószívűen visszaengedi a vízbe. János, aki mindig is segítőkész volt, úgy döntött, hogy megteszi.
– Jól van, halacskám, visszaengedlek! – mondta, és óvatosan a vízbe tette a halat.
A hal boldogan úszott egy kört, majd visszafordult Jánoshoz:
– Köszönöm, jóságos ember! Most teljesítem a három kívánságodat!
János elgondolkodott, majd így szólt:
– Az első kívánságom, hogy legyen elég élelem a családomnak, hogy soha ne szenvedjünk éhségtől!
A hal egy pillanat alatt varázslatos ételeket teremtett, és János boldogan vitte haza a finom falatokat.
– A második kívánságom, hogy legyen egy szép házunk, ahol boldogan élhetünk! – mondta János.
A hal ismét varázsolt, és egy gyönyörű, tágas ház jelent meg a falu szélén.
János már nagyon boldog volt, de a harmadik kívánságán sokáig gondolkodott. Végül így szólt:
– A harmadik kívánságom, hogy a falu minden lakója is boldog legyen, és soha ne szenvedjenek hiányt!
A hal elmosolyodott, és egy utolsó varázslattal megáldotta a falut. Az emberek boldogan éltek, és soha többé nem szenvedtek hiányt.
János és Mária, valamint Péter boldogan éltek a gyönyörű házukban, és mindig segítettek a falubelieknek. A hal pedig, aki szabad lett, minden évben visszatért, hogy megköszönje Jánosnak a jóságát.
Így a falu lakói megtanulták, hogy a boldogság nem csupán a gazdagságból fakad, hanem a szeretetből és a jóságból, amit egymásnak adnak.
És ha még nem haltak meg, ma is élnek, boldogan, míg meg nem halnak.
Böbke Lucas