Hideg őszi napon születtem.
A levelek kitartóan kapaszkodtak a faágakba, de néhányukat a csípős szél már leszakította; némán feküdtek mellettem a sárban.
Az első arc, amelyet megismertem, egy idős asszonyé volt. Lehajolt hozzám, és nagyon halkan beszélni kezdett. Nem értettem a szavait, de a hangját sosem felejtettem el.
Nem egyedül jött. Egy sápadt férfi kísérte, akinek tekintete valahová messzire révedt. Karjában barna hajú kislányt tartott, aki ártatlan kíváncsisággal nézett körül a számára ismeretlen helyen.
Sokáig maradtak, mégis túl hamar hagytak magamra.
Akkor még nem tudtam, hogy viszontlátom őket.
Minden fehér volt. A hó puhán borította be a körülöttem lévő világot, és magába fojtotta a megszokott hangokat.
Az asszony vastag kabátot és fejkendőt viselt, nyakában kötött sál, lábán bundás csizma. Szeme abban a pillanatban könnybe lábadt, ahogy megpillantott. Botra támaszkodva araszolt felém, mellette egy magas, fiatal lány. Nem siettek, de nem is maradtak soká.
A bot tompa koppanása egyre messzebbről hallatszott, mígnem a hó elnyelte lépteiket. Aztán ismét változni kezdett körülöttem a világ.
A nap sugarai megmelengették a földet. Madarak repkedtek körülöttem, és virágillat lengte be a környéket. A természet kezdett újjáéledni.
Egy fiatal pár közeledett. A nő néhány lépéssel előttem megtorpant. Zavartan tördelte a kezét, mintha nem találná a szavakat. A férfi biztatóan átkarolta a vállát, majd némán bólintott.
A kezdeti zavart leküzdve mesélni kezdtek, néhol még el is nevették magukat.
Örömük hosszú idő után először könnyített a rám nehezedő csenden.
Forrón tűzött a nap.
Ismét eljöttek hozzám, de valami megváltozott. Kézen fogva léptek elém. A nő könnyes mosollyal simított végig gömbölyödő pocakján. A várakozás csendes öröme valami különös békét hozott magával.
Miután elindultak, a nő visszafordult és fölém hajolt. Még sokáig éreztem magamon csókja melegét.
Az ősszel együtt eljöttek a hűvös reggelek is.
Ismerős léptek közeledtek. A nő mécsest gyújtott. Tekintetében már nem az a kíváncsiság tükröződött, amelyet az első napon láttam benne. Kislánya koszorút helyezett el rajtam, gondosan megigazította, és szülei mellé lépett. Könnyes szemmel, némán álltak előttem.
Lassan besötétedett. A vaskapu halkan megcsikordult, majd becsukódott. A temető ismét elcsendesedett. Az őszi szél lassan végigsimított a rám vésett feliraton, én pedig tovább őriztem mindazt, amit az évek során rám bíztak.