Egyetlen dolgot sikerült átvennünk a latin népektől. A pozitív, életvidám mentalitást? Nem. A zenéjüket? Nem. Esetleg a nyitottságukat? Á, dehogy. Mi az ahorita időszámítást tettük magunkévá, csak ami spanyolban az ahorita, vagy hamarosan, azonnal, ami lehet fél órától májusnegyven tizenharmadik hó harminckettedikéig terjedő idősáv, az nálunk a holnap szóval működik.
A holnap a halogatók kedvenc szava. Az időhatározószó szófaji kategóriájába eső kifejezés papíron egy olyan időintervallumot határoz meg, amely papíron pontosan egyetlen nap elteltét feltételezi. A valóságban viszont egy passzkártyaként működő szó, amely felhasználható bármely olyan teendőre, amelyhez az embernek annyi kedve sincs, mint kopasz patkányon a hasogatható szőrszál. Elkezdeni a fogyókúrát, nekiállni a retek dögunalmas ótvar őskövület kötelezőnek, amelynek lapjairól jóformán már csak a pókháló meg a legutóbbi olvasó kihullott ősz hajszála és csontváza hiányzik, vagy teszem azt megborotválkozni, hisz legyen az embernek bármilyen márkás és méregdrága borotvája, húsz percig gyakorlatilag semmilyen fokból nem hajlandó egy szálat se levágni az ember pofájáról, és az azt követő percekben is valószínűleg egy szálat próbálsz lehúzni a géppel ami már konkrétan könyörög hogy legyen már leszedve, de nem, szóval jöjjön a kézi borotva, amelynek használata után úgy nézel majd ki mint valami emós aki az arcán meg a nyakánál vagdossa az ereit.
És ez mindaddig tök jól működik, amíg fáziskéséssel azon nem kapjuk magunkat, hogy hu baszkföldi lakos, holnap Kőszívű ember dolgozat, Új személyit kell csináltatnom, és jó lenne nem úgy kinézni rajt mint egy lecsúszott alkoholista, és hogy aha, hát idén nyáron is elmarad a bícsbadi.
Vagy ha nem is pont ezeket, akkor valami számára kellemes tevékenységet csaknem mindenki halogat most is épp, a kötelességek vagy a pénztálcája javára, közben pedig próbálja eldönteni hogy ez most takarékosság, maximalizmus, kitartás, lemondás egy későbbi nagyobb cél érdekében, kötelességtudat, érettség, vagy csak szimplán túlélési ösztön. Esetleg az, hogy épp már rohadtul koppra lemerült az ember a mindennapi élet szürketeg huzavonájában?
És akármelyik halogatási holnap hullámban van épp az ember, közben azért mindig ott lebeg a feje fölött a gondolat, hogy holnap jöhet az apokalipszis. Hála az internetnek és híradónak. Jön a 3. vh mert leváltották a miniszterelnököt, jön az új Covid járvány X a huszonharmadikon számú hulláma, vagy becsapódik egy meteor. Esetleg mind a három egyszerre
Cserébe a vak remény is ott van, hogy holnap majd minden jobb lesz, és a lehetőség, hogy lerázzunk valakit azzal jól irányzott kérdéssel, miszerint hogy kell egy hülyét elgondolkoztatni? Majd rávágni, hogy majd megmondom holnap.