Csend és vihar: Tizenkettedik történet: A vihar és a csend

Összes megtekintés: 87 

A lány lelkét marcangoló viharfelhők ennyi idő elteltével sem tűntek távolinak. Rettegett, hogy az idő múlása sem gyógyítja be az elfekélyesedett sebeit. A szakemberek szerint a holnapi nap után könnyebb lesz, a démonok egyre eltávolodnak tőle, a csend egy idő után megjelenik, majd a mindennapjai szerves részévé válik. Mert megígérték, hogy közzé teszik az igazságot. A családja is teljes mellszélességében mellette állt. Testvérei sosem dörgölték az orra alá a múltat, édesanyja a démonok elűzésében is aktívan részt vett. Apja, miután az eset napvilágot látott egy időre teljesen kifordult magából.
Előtte a napjait aktívan töltötte, a munkáját hivatásának tekintette, mindig a legjobbak közé akart tartozni. Egész életében gyerekzsivajtól hangos családról álmodozott, felesége is hasonlóképpen gondolkodott. A házasságkötés után sora jöttek a gyerekek, egy kivételével bearanyozták a mindennapjaikat. A két fiú az édesapjuk nyomdokaiba lépett a mai napig is a családi vállalkozás erőteljes láncszemei. A környéken méltán népszerű étterem sokáig a virágkorát élte. Rengeteg volt a visszajáró vendég, akik közül sokan büszkék voltak, hogy egy ilyen tisztességes család által készített gasztronómiai csodákat fogyaszthattak el idilli környezetben. Sokáig töretlen volt a bizalom a vendéglátósok és a vendégek között, szinte minden témáról szabadon beszélgettek, némelyikükkel még a legféltettebb titkaikat is megosztották. Egyetlenegy kivételével, ami tabunak számított sokáig a hírek központi témája volt, a beszélgetések alkalmával a lánynak a neve sem hangzott el. Többen azt hitték nyoma veszett, sokáig nem látták, nem is gondolták, egy emelettel feljebb egy kis szobában húzta meg magát, azóta ki sem mozdult otthonából. Talán, majd holnap, ha a vihart a csend váltja fel.
A lánnyal évekig, pontosabban 23 éves koráig nem volt probléma, a két fiúval pedig soha. Óvodában a dadusok szerették a csendes, néha már visszahúzódónak tűnő lényét, az egyikük a Szerénke névvel ajándékozta meg. Az általános iskolában elsősorban az irodalom iránti tisztelete és tudása miatt vált a tanárok kedvencévé. Több alkotása a helyi lapban is megjelent, az apja büszkeségének jeléül, még az étterem falait is kiplakátozta a lányáról készült cikkekkel. Akkoriban csak sejteni lehetett az irodalomtól nem lehet eltántorítani. Az apában néha kétségek merültek fel, sokszor morfondírozott magában a kultúra hogyan is lehet a megélhetés záloga. Látván egyetlen lány gyermekének sikereit, lelkesedését az irodalomhoz elengedte az egyik vágyát, hogy valamikor is egyik legnagyobb alkotását az éttermet vezesse.
A rég álmáról végérvényesen letett, mikor gyermeke művészeti gimnáziumban nyert felvételt és fiatal kora ellenére komoly sikereket ért el. 16 éves korában egy kezdő író, aki magyar tanár is volt a kegyeit kereste, egyik novellás kötetében az ő műve is szerepelhetett. A férfit pár alkalommal látta, kissé bohókás művészember benyomását keltette. A szülők számára egyre világosabbá vált, hogy nem érdemes letéríteni az útjáról. Az egyetem nem volt kérdéses, és a választás sem. Irodalomtörténet és magyar szakra adta be a jelentkezését. A felvételi eredmény kihirdetése senkit nem ért meglepetésként.
Pár hónap múlva az otthonától több mint száz kilométer távolságra került. Előtte családjával az utolsó együtt töltött idő hamar elrepült. Az eredmény kihirdetése utáni nap elkezdték megbeszélni a teendőket. A családi kupaktanács egyöntetű véleménye volt, hogy kollégiumot ne válasszon, soha nem lehet tudni, milyen emberek fogják körülvenni, esetleg a helyes útról eltéríteni. Albérletek után böngésztek, költségvetést készítettek, gondolták öt év alatt akár egy ingatlan árát is kidobhatják az ablakon. Lakás vásárlása mellett döntöttek, az étterem további fejlesztését elhalasztották, a lány jövőjét előbbre valónak tartották, ebben is egyöntetű döntés született. A fiúk egész nyáron a lakás felújításán tüsténkedtek, a kétszobás kulipintyó a szorgos kezek által otthonossá változott. Az apának két kikötése volt az egyik, hogy, naponta telefonáljon, mégiscsak a fővárosba egy idegen világba érkezik, szeretnék, ahogy eddig is nyugodtan fejüket álomra hajtani. Emellett havonta két alkalommal látogassa meg a szüleit és a két fiút. A lány ebben sem ellenkezett szerette családját, de az érzéseit nem mindig tudta kimutatni.
Az egyetem nagyon tetszett a lánynak, szinte minden idejét a tanulásnak szentelte, rengeteget írt és olvasott. A csoporttársai, mindamellett, hogy kissé furcsának tartották, hamar elfogadták, nem stréberként tekintettek rá, mert, amikor segítséget kérték tőle, bármikor a rendelkezésükre állt. A megbeszéltek szerint a szüleivel minden áldott nap beszélt telefonon, kéthetente meglátogatta családját, akik méltán voltak büszkék az értelmiségi csemetére. Nemcsak az egyetemi sikerek miatt, amikor hazament két napig az étteremben reggeltől késő estéig segédkezett.
Tovaszálltak az évek, vészesen közeledett a szakdolgozat megírásának kezdete, a témát kiválasztotta, szerelem a kortárs irodalomban lett a címe. Nem szeretett volna az egyetem berkein belül konzulenst, nehogy valaki azzal vádolja meg, hogy a sikerei miatt vele elnézőbbek, mint a csoporttársaival. Utánanézett a lehetőségeknek, izgatottan böngészte a neveket, majd egy számára ismert férfi nevére bukkant. Nem akart hinni a szemének Vihar Vendel ismert író szerepelt a papíron, aki annak idején, szinte még kislány korában röpke időre felkarolta. Akkoriban kezdő író és magyartanár immáron a sikerlistákon szerepel. El sem akarta hinni mekkora szerencséje van.
A titkárnőtől időpontot kért, majd pár nap múlva már Vihar ajtaján kopogtatott. Remegő lábakkal lépett be az egyszerűen, de mégis ízlésesen berendezett irodába. Az író emlékezett rá, aki először megszeppent és elcsukló hangon habogta el szakdolgozatának vázlatát. A férfi hamar oldotta a hangulatot, egy óra múlva a lány már kacarászott, mindketten élvezték egymás társaságát. Az előírt penzumnál jóval gyakrabban találkoztak, nem egy alkalommal az egyetem kávézójában mulatták az időt. A lány hiúságát legyezte, hogy egy híres író fogadta kegyeibe. Külön méltányolta udvarias modorát, a tolakodásnak jelét sem mutatta. A lány a találkozások előtt izgatott volt, egyre inkább adott a külsejére. Kéthetente fodrászhoz, kozmetikushoz ment, új ruhákat vásárolt, és a mosoly soha nem fagyott le az arcáról. A korábbiakkal ellentétben szüleivel hetente egyszer beszélt telefonon, haza is ritkábban látogatott. A szülőknek is feltűnt a változás, de valahol örültek, hogy a korábban szerény kislányból vidám, kiegyensúlyozott önálló nő lett.
A találkozások mindennapivá lettek, a lány átélte a szerelem varázslatát. Boldog volt, hogy élete férfijának adta legféltettebb kincsét. Nem zavarta az sem, hogy ugyanabban a kávézóba mentek, ahol a törzsvendégek egyben szövetségesei is egymásnak. A légyottok az ő lakásában történtek meg. Társaságba sem jártak, egymásnak szentelték minden szabad idejüket. Az író a lány unszolására a családjához is ellátogatott. Vihar egyetlen kérése az volt, hogy ne legyen a családtagokon kívül ott senki, híres emberként végre egy kis nyugalmat szeretne. Nem találtak ebben semmi kivetnivalót. Derűsen telt a bemutatás napja. A szülők nem ellenezték a kapcsolatot.
Egyik nap, mikor a kávézóban turbékoltak a törzsvendégek számára idegen ült le a gerlepár melletti asztalnál. Egy pikoló sört kért, a szokás ellenére fogyasztás előtt fizetett. Miután a pincér távozott az író és a lány szája hosszú ideig egymásba fonódott, a férfi elővette a fényképezőjét, a vaku villanása a párt szétrebbentette, majd az úr angolosan távozott. Vendel arcán hirtelen fekete viharfelhők jelentek meg, kabátját magára kapta, fizetett, majd köszönés nélkül elrohant. A zaj megszűnt hosszú perceken át csend uralkodott a kávézóban. A lány fél órán keresztül várt, hívta az írót, de a készülék ki volt kapcsolva. Nemcsak akkor másnap sem érte el.
Az egyetemet hanyagolta, a szüleit sem hívta fel, az anyja telefonált rá, akinek életében először beszélt az érzelmeiről. Órákon keresztül beszéltek, ömlött a lány szájából a szó. Az anyja nyugtatta, egy kérése volt a hétvégén menjen haza, ha nem akar vonatozni, majd ők elmennek érte, és bíztatták menjen be az egyetemre. Reggel elhanyagolt külsővel kisírt szemmel lépte át a Campus küszöbét. Megdöbbenve tapasztalta, hogy a csoporttársai a köszönését nem fogadják, sőt gúnyos megvetéssel néznek rá. Az egészből nem értett semmit. Hiszen nem ártott nekik, a tanulásban is önzetlenül segített. Az egyikük odalépett egy bulvárlapot hozzávágott, majd szinte fröcsögve megszólalt.
-Te cafka hogy tehettél ilyet? – majd a dühtől forrva a többiekhez ment.
A lány a címlapra nézett, ahol szembetalálkozott magával és az íróval, mikor a kávézóban csókolóztak. Mellette egy kép ahol a várandós feleségét ölelte át a híres író. A kép címe: A fiatal egyetemista a siker reményében el akarta csábítani a boldog családapát. A lány egész teste remegett, majd sűrű könnyek közepette elolvasta a cikket, amelyben az állt, hogy Csend Csenge egyetemista el akarta csábítani Vihar Vendel ismert írót és családapát, aki ellenállt, hiszen életében legfontosabb várandós felesége és születendő gyermeke. Egy alkalommal volt a lánnyal a kávézóban, amikor a fotó készült, amit a törzsvendégek is tanúsítottak. Csenge beleszeretett, azt akarta, hogy vegye el feleségül, hagyja ott a családját. Az író ellenállt, a lány bosszúból felbérelt egy fotóst, aki lefényképezte a ráerőltetett csókot és elküldte egy bulvárlapnak.
A lány zokogva hazarohant a lakás előtt már várták a szülei. Kiderült a család éttermébe is járatják a lapot, tudták nagy bajban van gyermekük, és érte mentek. A legszükségesebb holmit betették a kocsiba, majd Csengével hazamentek. A szülők hittek a gyermeküknek, viszont a környéken óriási felháborodást váltott ki az eset. Sokan álltak a híres író pártjára a lány már-már közellenség lett a kistelepülésen. A házat vihar szagú csend lengte át.
A lány apja ügyvédhez fordult. Rövid időn belül kiderült az igazság. Vihar Vendel a lánnyal való kapcsolat alatt házas volt, a felesége várandós. Közben több Csengéhez hasonló kapcsolata volt, ami szakmai berkekben köztudott volt. Az egyik újság feltörekvő fotóriportere számára is ismertek voltak a légyottok, de fotót akkor sikerült először készítenie. Miután Vihar Vendel meglátta az első cikket, amit a lány nem látott, az állt, hogy az író csalja a feleségét. Vendelnek a legújabb sikerkönyve már nyomdában volt, a kiadó nem vállalhatta a kockázatot. Telefonált az újság főszerkesztőjének, a fotós is \”hirtelen\” megváltoztatta a véleményét. Így született a második cikk, amit már a lány is olvasott.
Ezután a lány közösségi oldalán több áldozat is jelentkezett, a szüleik perrel fenyegették az írót. Egy esetben álltak volna el, ha Vihar Vendel kiad egy közleményt, ahol leírja a tényeket, és bocsánatot kér. Az író nyaka körül szorult a hurok. A lány a köztes idő alatt teljesen bezárkózott, félbe akarta szakítani egyetemi tanulmányait, az apa szégyenteljesen szolgálta ki az egyre fogyatkozó számú vendégeit. Biztosak voltak benne, hogy a közlemény nem jelenik meg, mindig az erősebb kutyára gondoltak… …Tévedtek, megjelent, amit több lap is közzétett. Egy idő elteltével jöttek a lányhoz a bocsánatkérő mailek, a telefonok is egyre gyakrabban csörrentek meg. A vendégek száma is gyarapodott.
Vihar Vendel könyve nem lett tovább sikerkönyv. Csend Csenge újra a régi lett. Elvégezte az egyetemet, új könyvén dolgozik, melynek címe: A viharos szerelem elcsendesül csendesen.

“Csend és vihar: Tizenkettedik történet: A vihar és a csend” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!