Csend és vihar: Huszadik történet

Összes megtekintés: 29 

Gomba apó ezen a reggelen is korán ébredt. Az erdőben nagy volt a csend. Még a madarak sem ébredtek fel. Már virradt, kezdett világosodni. Apóka dolga minden reggel az volt, hogy leveleket keresett. A levelekkel betakarta gomba anyót. Gondosan elrejtette gyerekeit. Nagyon korán volt, de a gombázók ilyenkor már elindultak gombát szedni. Féltette családját. Ezért volt mindig alapos. A csend kissé már alakult. Ébredeztek a madárkák is. Az éneklésük azonban még hozzátartozott a csendhez. Erre még mindig azt mondják, milyen jó az erdőben. Csend van és nyugalom. Gomba apó kikukucskált a levelek közül, mert közben magát is elrejtette.
– A nap milyen érdekesen nyújtja sugarát. – gondolta.
Nagy dörrenés, hatalmas villámlás. Az erdő fái hajladozni kezdtek a széltől. A csend megszűnt a vihartól. Sötét lett, éjszakai sötét. Gomba anyó meg is jegyezte:
– Apókám félek a vihartól.
– Félelmetes, de nem jönnek a gombázók. Együtt lehetünk még.
– Jaj de jó! – örvendeztek a gombagyerekek is.
Esett, villámlott, dörgött. A vihar az erdő felé ért. Sokáig tartott, nagyon sokáig. Aztán hirtelen világosodott. A villámlást felváltotta a nap fénye. A madárkák is előjöttek. Megkezdődött az éneklés. Nem képzelitek el mi történt. Az esőtől a gombacsalád megnőtt. Barna kalapjuk kilátszott a levelek közül. Már könnyen észre lehetett venni őket. Gomba apó törte is a fejét:
– Hol szedek most én annyi levelet, hogy elrejtselek benneteket?
– Nem kell. – nyugtatta a felesége.
– Miért ne kellene? Azt akarod ránk találjanak?
– Nem, de bizakodom, hogy barna kalapunk nem vehető észre. Az esőtől nagyok lettünk. De sötétbarna kalapunk segít. Ahogy így beszélgettek gombázók jelentek meg.
– Hiába volt eső? Gomba sehol?- hangzott a kérdés.
Elsétáltak mellettük. Nem vették észre őket. Egész nap sikerült nekik ez. Reménykedtek este, hogy másnap is rejtve maradnak az emberek szemei elől.

“Csend és vihar: Huszadik történet” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!