Csend és vihar: Huszonkettedik történet

Összes megtekintés: 40 

Nagyvárosba költözött, Helga ott többet keresett, mint a helyi kórházban. Szomorúan hagyta el a szülői házat. Szüleinek egyetlen gyermeke. Imádott lányuk, elment, de nem az országot akarta elhagyni, mert tudta, ha drága szülei betegeskednek, akkor neki kell gondjukat viselni. Hiszen az életüket rá áldozták, mindenből a legszebb, legjobb jutott neki.
Helga egy fővárosi kórház belgyógyászati osztályán dolgozott, mint nővér. Szorgalmáért emeltek fizetésén, majd később, szakiskolában leérettségizett, majd elvégezte a főiskolát. Szülei büszkék voltak rá. A kórház megbízható, embernek tartotta, amikor főnővérré választották.
– Ez már rang – mondta édesapja, aki betegeskedett. Helga felvitte az ő kórházába, de hamarosan az apa meghalt.
Helga szerette volna édesanyját felvinni magához, de ő tiltakozott ellene. A lány belenyugodott abba, hogy amíg édesanyja nem szorul segítségre addig nem erőlteti. Aztán egy nap üzenetet kapott édesanyja orvosától beszélni szeretne vele beszélni. Helga azonnal hazautazott. Az orvos röviden elmondta, hogy édesanyja súlyos , rákos beteg. Nem akar kórházba menni, azt hajtogatja, hogy majd maga hazajön és ápolja. Helga először ledöbbent, aztán rájött, hogy igen ezt beszélték meg. Nem volt választása felmondott. Hazaköltözött.
Otthon ápolta édesanyját, akinek a napjai meg voltak számolva. Mivel szakember volt, kérte az otthoni nővért, hogy ne kelljen naponta elmennie Margit nénihez, majd ő beadja az injekciót az édesanyjának. Nem volt semmi baj addig, amíg Margit néninek nagy fájdalmai nem voltak. Sajnos Helga éjszakákat nem tudott aludni, átment anyja szobájába, nyugtatgatta, ellátta. Hallotta, hogy anyja szenved, a szíve szakadt meg sajnálatában. Margit néninek minden nap nagyobbak a fájdalmai. Könyörgött lányának, adja be az injekciót. Helga elmondta neki, hogy nem szabad, mindennek meg van a maga ideje.
– Kislányom, csendre vágyom, hallani akarom, hogy valaki odaátról vigaszt küld. Tudom, hogy valaki hív, valaki vár, aki hang nélkül beszél hozzám.
Helga, egy órával előbb beadta az injekciót. Fájdalmában sírt tudta, hogy édesanyjának nem sok van hátra . Nem akarta hogy , anyja sírását lássa, át ment szobájába, és elaludt, már több éjszakát nem pihent. Észre sem vette, hogy villámok cikáznak, menydörgéstől volt hangos az éjszaka. A morfiumos fecskendőt, az asztalon felejtette. Mélyen aludt, nem vette észre, hogy édesanyja fogta, felszívta a gyógyszert és beadta magának.
Kora reggel ment át édesanyja szobájába, látta, hogy nem lélegzik, nem él.
Az éjszaka csendjében ráborult az örök csend.
Intézkedni kezdett, amikor rájött, hogy mit tett az édesanyja, azonnal ügyvédet hívott. Hosszas vádaskodás után, elítélték. Felfüggesztett büntetést kapott gondatlanság miatt.
Magának soha nem tudott megbocsájtani. Szívében, fejében, menydörgést hallott, cikáztak a villámok.
A vihar soha nem vonult el.

“Csend és vihar: Huszonkettedik történet” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Kata!
    Az anya nem gondolta végig, mit is csinál. Helgának pedig figyelmesebbnek kellett volna lenni. Persze ezt kívülröl könnyü mondani.
    Örömmel láttalak Rózsa

  2. Kedves Rózsa!

    A beteg anya nem gondolta, hogy ilyen bonyolult elmenni, hogy a lányának ilyen kellemetlenséget , plussz fájdalmat okoz.
    Szeretettel olvastam.
    Magdi

  3. Szomorú történet ez, kedves Rózsa, de az élet és halál közül mindenki maga dönti el mit választ. Ha nem lett volna ott az injekcióstű, akkor más módját találta volna ki a hölgy. Így akarta, az sajnálatos, hogy hibásnak vélelmezte a bíróság. Szeretettel olvastalak: Éva💐🌈

  4. Ezt már olvastam. A lánynak meg kell bocsátania saját magának, elvégre ez az édesanyja döntése volt, aki néhány órával vagy perccel később egyébként is meghalt volna.

    Szeretettel.🌺🌸🌼

  5. Szomorú történetet hoztál Rózsám. A nagybeteg édesanya nem sejthette, milyen nagy tragédiába sodorta Helgát.
    Szeretettel olvastalak: Kata

Szólj hozzá!