Összes megtekintés: 18
Mindig városban éltem. Hirtelen jött az ötlet. Mi lenne, ha falura költöznék. Ennek már tíz éve. Az első napra nagyon jól emlékszem. A bútorszállító behordta a bútorokat. Pakolászni kezdtem. Csengő szólt. Kinéztem.
– Jó napot szomszéd. Biztosan megéhezett.-egy néni szólt kezében kis fazékkal.
Amint a kapuhoz mentem bemutatkozott és átadta az ételt , mit nekem szánt.
-Köszönöm. -mondtam.
-Nincs mit. Majd beszélünk, hisz szomszédok lettünk.-mondta nevetve.
Nagyon jól esett a figyelme. Az ebéd is. Dolgoztam tovább. Ismét csengő. Kinéztem.
Két öreg bácsi állt a kapunál.
-Ha gondolja segítünk. Látjuk egyedül van.
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen figyelmes emberek élnek itt. A városban, a házban szinte mindenki csak köszönt, nem ért rá.
Persze, hogy beengedtem őket. Jól jött a segítség, több kéz gyorsabb munka, gondoltam magamban. Közben sok mindenről szó esett. Sokat segítettek, úgy gondoltam, majd másnap folytatom. El is mentek szépen. Eszembe jutott, hogy a telefonomra tölteni kell. Mivel nem volt még internetem gondoltam a Postára megyek. El is indultam. A szomszéd néni kinn állt. Meg is kérdezte:
– Hova? Hova?
Elmondtam.
– Fiatalember itt már négykor bezár minden, de ha gondolja telefonálhat a vezetékesemről.
Nem fogadtam el. Hazamentem. Mivel fáradt voltam lefeküdtem. Hallgattam a csendet, gyorsan el is aludtam, ilyen a városi zajban sose történt ezelőtt még.
Mielőtt elaludtam megállapítottam, milyen jó sikerült az első nap. Azóta már sok első nap volt. Nem bántam meg, hogy falun élek.
Mindegyik életformának van előnye is, hátránya is, tanúsíthatom. De az bizonyos, hogy a falusi élet nyugodtabb, az emberek kiegyensúlyozottabbak, közvetlenebbek. Igaz, a technikai fejlődésnek köszönhetően, bár kitágult a világ, megváltoztak, “felhigultak” a korábban zárt közösségek.
Szeretettel gratulálok az íráshoz:
Erzsi