Első napom története: Tizenharmadik történet: Az első nap emléke

Összes megtekintés: 98 

Az érettségi után egy kereskedelmi vállalatnál számlázóként egyhangúan teltek napjaim. A múlt században egy jelentős kedvezmény volt, hogy a kitűnő érettségivel felvételi vizsga nélkül felvettek volna bármelyik egyetemre. Gyerekkori álmom volt, hogy tanár legyek, mint apám volt. mégsem éltem ezzel a kedvezménnyel, mert nagyon szerelmes voltam, és szerettem volna férjhez menni első nagy szerelmesemhez. Ő azonban az 56-os forradalom leverése után disszidált,és – bár hívott – nem mentem vele. Így a munkám egyre unalmasabb, terhesebbé vált. Úgy döntöttem: újra jelentkezem egyetemre.
Egy Magyarország városairól szóló könyvben olvastam Szegedről, és ide adtam bejelentkezési kérelmemet. A felvételi vizsga most már komoly tudást igényelt és munkahelyi jellemzést is csatolni kellett a kérelemhez. A vállalat – bár nem szívesen engedett el – dicsérő jellemzést írt rólam. Az egyetemi felvételi vizsgára július 5- én kellett megjelenni. Mivel a város kisalföldi lakóhelyemtől messze esik, előző napon elindultam és az éjszakát a kollégiumban töltöttem. keveset aludtam, mert az éjszaka folyamán a terem mennyezetéről sok-sok poloska hullott rám. Arcom tele lett vörös, viszkető dudorokkal. Korán felkeltem és kimentem sétálni a kollégium közelébe. A kollégium a Hősök kapuja közelében egy tágas térre nyílt. Frissen öntözött ,virágoktól illatozó utcán át az árkádok alatt megpillantottam a gyönyörű dóm templomot. Olyan érzés fogott el, hogy a mesében járok.
Délelőtt az írásbeli vizsga- érzésem szerint – jól sikerült. Ebéd idő alatt kimentem a Tisza parthoz. A mesében járás érzése felújult bennem.
Óh, bár itt élhetnék! – életem vágya teljesülne, gondoltam.
A szóbeli vizsgára négy tagú bizottság előtt került sor. Most már komoly hiányokkal kellett szembe néznem, hiszen nem volt időm a felkészülésre és két év telt el az érettségi óta. Változott idő közben a tananyag is, és tudásom a kérdésekre szegénynek bizonyult. nem tudtam elemezni a Hamlet című drámát / mi még nem tanultuk /, Balassi istenes verseiről sem hallottam a középiskolában, Széchenyi munkásságát sem ismertem eléggé. A bizottság elnöke ezzel a minősítéssel zárta a vizgámat: – Ugye tudja, hogy maga nem készült a vizsgára? A munkahelyi ajánlása viszont biztató.
Szomorúan, reményvesztetten jöttem ki a teremből. Még egy kis ideig várakoztam, ekkor kijött a bizottságban jelen levő hallgató és közölte velem. “A kék ruhásat felveszik” – ez én voltam – a frissen érettségizett jelentkező a ballagó matróz ruhájukat viselték. Nehéz volt elhinni, de igaz volt. Augusztusban megkaptam a kedvező választ. FELVÉTELT NYERT a bölcsészkar magyar – történelem szakára. Határtalan örömömet kissé lohasztotta, hogy ekkor emelték fel a képzési időt 4-ről 5 évre és tandíjat is kellett fizetni nem jeles eredmény és származás és anyagi helyzet alapján. Ez rám nem vonatkozott, mert anyagi helyzetünk nehéz volt. Kaptam ingyen ebédet, szociális segélyt, kollégiumot,jeles eredményeim alapján ösztöndíjat is. életem legszebb éveit töltöttem Szegeden, az egyetemen.

“Első napom története: Tizenharmadik történet: Az első nap emléke” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Kata!

    Szeretettel köszöntelek olvasóim között. Értékes üzeneted külön öröm számomra.
    Kívánok neked sok szép sikert és kellemes évet a most kezdődőben

    szeretettel. Sarolta

  2. Kedves Rita!

    szeretettel fogadtam üzenetedet és hálás vagyok kitartó érdeklődésedért.
    Kívánok neked minden lehető jót az új évben, főleg egészségetés alkotókkedvet.

    ölellek Sarolta

  3. Kedves Erzsi!

    öröm számomra, hogy kedvesen értékelted emlékező elbeszélésemet. Nagyon rég történt, de nem feledhető szép emlékek, élmények és hasznos tapasztalatok kapcsolódnak hozzá.
    Te is érezted – mint írod- ezt a melegítő érzést. Sajnos, sokan elmentek már közülünk, 65 éve kaptuk meg a diplomát, szoktunk találkozni, de az idén sajnos, nem lehet.
    Szeged városa ma is a kedvencem, lányom is ott szerzett tanári diplomátés ott tanít angolt egy középiskolában. ez külön öröm számomra.

    köszönöm üzenetedet

    Sarolta

  4. Kedves Sarolta, anno jó volt bátornak lenned, hogy elmentél a felvételi vizsgára. Így teljesült gyermekkori álmod, és egy nehéz, de szép szakmában dolgozhattad végig aktív éveidet.
    Szeretettel: Kata

  5. Az egyetemi, főiskolai évek felejthetetlenek, a felnőtté válás küszöbén, az első próbálkozások, a lehetőségek latolgatása, az akaraterő tökéletesítése,életreszóló,igaz barátságok, az első szerelem, a vizsgák megpróbáltatásai, a közös kulturális élmények… sorolhatnám még.
    De azt, hogy felejthetetlenek, a tavalyi “aranydiplomás” évfolyamtársaim is megerősítették. (Mintha nem telt volna el időközben 50 év, úgy beszélgettünk, örültünk a rendkívüli alkalomnak.)
    Drága Sarolta szívvel gratulálok írásodhoz, szebbé tetted a napomat kedves emlékezéseddel.
    Üdv: Erzsi

Szólj hozzá!