Volt egyszer: Tizedik történet: Volt egyszer…

Összes megtekintés: 108 

Volt egyszer a világon két ország. Az egyiket úgy hívták, hogy Ákombákom Állam, a másikat Grafika Földjének nevezték.
Mindkét országnak megjelent a napilapja, amelyben a művészeiket és alkotásaikat mutatták be. Ákombákom Állam folyóiratában versek és prózák szerepeltek, míg Grafika Földje festmények és rajzok másolatát tárta az olvasók elé. Minden ember elégedett volt, és boldog.
Történt azonban egy szép, májusi napon, hogy Ákombákom Állam folyóiratának főszerkesztője, Árgus Ábris fejéből kipattant a gondolat: a verseket és prózákat publikálni kellene Grafika Földjén is! Így is tett. A szomszédos ország lakói még sosem találkoztak írásművekkel, de nagy lelkesedéssel fogadták az új napilapot. Olyannyira, hogy a festményeket és rajzokat bemutató újságot egyre kevesebben vásárolták. Megorrolt ezért Grafika Földjének főszerkesztője, Félszeg Fruzsina. Elhatározta, hogy borsot tör Árgus Ábris orra alá, és Ákombákom Államban ő is kiadja újságját. Így is történt. A gyönyörű, színes napilap lenyűgözte a szomszédos állam lakóit, mert addig még sosem találkoztak festményekkel és rajzokkal. Vissza is esett az érdeklődés Ákombákom Állam addigi egyetlen folyóirata iránt.
Árgus Ábrisnak ekkor támadt egy ötlete: mi lenne, ha közös sajtótájékoztatót tartana Félszeg Fruzsinával? A terve egyszerű volt: meg akarta győzni a nézőket és hallgatókat, hogy a versek és prózák jobbak a festményeknél és rajzoknál. Mikor Ábris levelet írt Fruzsinának, a tervének utóbbi részét gondosan eltitkolta. Félszeg Fruzsina mit sem sejtve beleegyezett a közös sajtótájékoztatóba, azonban kikötötte, hogy egyszer Grafika Földjén, egyszer pedig Ákombákom Államban szóljanak az olvasókhoz.
Elérkezett a várva várt nap. A madarak csiviteltek, hét ágra sütött a nap, gyönyörű volt az idő. Árgus Ábris magabiztosan lépdelt a pódium felé, míg Félszeg Fruzsina nagyon izgult, és a torkában gombócot érzett, melyet nem jó előjelnek tartott. Ábris harsányan belekezdett a beszédébe, melyben szidta, szapulta azokat, akik a festményeket és rajzokat művészi alkotásoknak gondolták. Félszeg Fruzsina szíve összeszorult. Átvette a szót, és halkan kezdte mondani saját gondolatait:
– Azért jöttem el ma, hogy együttműködésre sarkalljam Árgus Ábrist. Grafika Földjének olvasói nagyon megszerették a verseket, novellákat, meséket. Már nem tudunk a csodás írásművek nélkül élni! Miért ne adhatnánk ki újságot mindkét országban úgy, hogy Grafika Földje és Ákombákom Állam művészeinek az alkotásait is közölnénk egy lapban?
Félszeg Fruzsina ekkor Árgus Ábrisra nézett. Látta, hogy az addig szigorú főszerkesztő szemében könny csillan. Fruzsina hirtelen ötlettől vezérelve Ábrishoz lépett, és kedvesen átölelte őt. Ekkor a nézőközönség ovációban tört ki.
A második sajtótájékoztatóra Árgus Ábris és Félszeg Fruzsina már kart karba öltve jelent meg. Lelkesen ecsetelték a megjelenteknek, milyen sok értékkel fognak gazdagodni az olvasók, ha mind verseket és prózákat, mind festmények és rajzok másolatait is kézbe vehetik majd egy-egy lapszámban.
Ezzel megszűnt az acsarkodás Ákombákom Állam és Grafika Földje főszerkesztői között, és az olvasók azóta is boldogan lapozgatják Irkafirka című közös napilapjukat.

“Volt egyszer: Tizedik történet: Volt egyszer…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Drága Rita!

    Hálás szívvel köszönöm, hogy olvastad a novellámat, és hogy kedves véleményedet megosztottad!

    Szép, ihletben gazdag napot kívánok!

    Szeretettel:
    Elizabet 🌸

Szólj hozzá!