Volt egyszer: Hatodik történet: Volt Egyszer…

Összes megtekintés: 40 

Volt?
Igen. Biztosan, egészen biztosan.
Mind a mai napig emlékszik rá. Mert felejthetetlen. Egy pillanatig sem lehet kétséges, mert ilyen nem minden nap történik meg.
Sőt, csak egyetlen egyszer az életben. Úgy, igazán.
Természetesen szeretnénk, ha máskor is lehetne. Legalább néha, legalább évente egyszer, esetleg havonta…
Hetente? Naponta? Percenként? Mindig?
Honnan is vennénk a bátorságot, hogy reálisnak érezzünk ilyet?
És mégis. Szeretnénk. Persze.

Volt Egyszer egy pillanat, ami egyedülállóan tökéletes volt.
Nos, vannak tökéletes pillanatok az életünkben, kinek több, kinek kevesebb.
Mitől is függ? Kiérdemeljük? Szerencsénk van?

Egyedülállóan tökéletes pillanat.

Úgy indult a nap, hogy minden szörnyű volt. Hideg, sötét, csúcsforgalom, morcos útitársak. A párjának éjjel fájt a foga, nemigen aludtak. A gyermek egy rövid időre belázasodott, éppen orvoshoz vitték, mert az orvos annyira leterhelt, kérte, ha reggelre viszonylag jól lesz, inkább személyesen.
Közben szólt a mobil, indult a Home Office, nem volt célszerű magyarázkodni, hogy kicsit később. A párja elkínzott arccal nézett rá, ha még valami történik, vége az erejének. Igaza van. Mindkettőjük erejének. Nos igen, nyilván ezt nem vallja be.
Amikor feljöttek a mozgólépcsőn, nem nézett sem jobbra, sem balra, próbálta a tömegben védeni a gyermeket, a családot.
Természetesen zsivaj volt körbe-körbe, amolyan reggeli módon.
Kicsit furcsa volt, hogy milyen világos van, de hát most érkeztek a fenti részre.
Mikor észrevette, hogy kisütött a nap és kellemes meleg lett, csodálkozott egy kicsit, de most nem ez volt a figyelme fókuszában.
A párja szólt hozzá és mutatott a villamos megálló felé.
Amikor meglátta a két várakozót, azt hitte, hogy álmodik. Ez nem lehet igaz.
Honnan tudták?
Honnan tudták, hogy nagy bajban vannak és ez már erejük határát jelenti?

Soha nem derült ki.

A Nagymama kézen fogta a gyermeket:
„Megengeded, hogy én kísérjelek az orvoshoz, azt mondta, soron kívül fogad?”
A kollégája rámosolygott:
„Megoldottam, amiről beszéltünk, menjél csak a pároddal a fogorvoshoz!”

Akkor megölelték egymást a szülők, a szerelmesek és elindultak a napsütésben, a kellemes melegben.

Volt Egyszer egy pillanat, ami egyedülállóan tökéletes.

Később tapasztalta csak meg, hogy lehet…
máskor is

“Volt egyszer: Hatodik történet: Volt Egyszer…” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!