Volt egyszer: Huszonnegyedik történet

Összes megtekintés: 18 

Mindenki várja születésnapját. Egy bizonyos korig biztosan. Közeledett a harmincadik születésnapom. Nem ajándékokra vágytam. Mégis bennem volt egy kis izgalom. El is érkezett a nagy nap. Szabad szombatra esett. Már ott volt kis csalódás, hogy párom elment otthonról.
-Ugyan ki segít nekem a főzésben, sütésben, takarításban?- gondoltam. Rosszul esett az is, hogy fel sem köszöntött.
Gondolataimból telefon csörrenése zökkentett ki.
-Szia! Szólt barátnőm. Ma nem megyünk.
Csalódott voltam. Még az sem mondta boldogat.
-Elmennél az autóért?- hívott fel párom.
-Hát tudod készülni kell. Magamban pedig azt gondoltam barátnőm se jön..
-Mire is?
Teljesen elkeseredtem. Indultam az autóért, mikor párom szülei hívtak.
-Otthon vagytok?
-Igen.
-Akkor majd csinálja meg Zoli a gépet!
Se köszöntés se semmi.
Elmentem az autóért. Aztán nem vettem semmit. Páromnak nem voltam fontos, barátnőm elfelejtett. Akkor minek.
Csöngettek.
-Jó napot kívánok! Tessék önnek egy szép csokor.
A lélegzetem elállt. Amikor átvettem és megnéztem egy boríték volt benne. Kivettem. Elolvastam.
„Sok boldogságot neked. Még kétszer ennyit legalább.”
Párom írása volt.
Ilyen szép csokrot nem láttam még.
Már épp meg akartam köszönni neki, mikor ismét csöngetés. Most is egy férfi állt az ajtóban.
-Jó napot!
-Jó napot!
-Hoztam egy csomagot.
-Kitől?
-A férje intézte.
Amikor kibontottam a nagy dobozban egy kisebb, abban még kisebb és végül egy nagyon kicsi. Abban pedig egy szép gyűrű.
Tehát nem lettem elfelejtve.
S közben azt vettem észre, hogy megérkezett a párom. Csengetett az ajtón.
Mikor kinéztem a barátaink és párom egy tortával. Ahogy szokás látni torta, fények és ének.
Aztán igaz pizzafutár hozta a pizzákat.Nagy jó születésnapi ünneplés kerekedett. Örültem mindennek de legjobban, hogy milyen meglepetést okoztak. Volt egyszer egy születésnap. Ezt elfeledni nem fogom soha.

“Volt egyszer: Huszonnegyedik történet” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!