Volt egyszer: Tizenötödik történet: Élt egyszer egy szerelmes pár

Összes megtekintés: 70 

Jolika, szüleinek későn született szemefénye volt, mint drága kincset úgy őrizték óvták mindentől ami káros lehetett volna számára. Apró csecsemő volt mikor egy orvosi vizsgálatnál derült ki, hogy rendellenséggel született. A szíve jobb oldalra került a szervek kialakulása során. Szüleit ez nagyon letörte, nem tudták ennek milyen következménye lehet, valahonnan olyan információ birtokába jutottak, hogy nem lesz hosszú életű. Húszas évein nem jut túl.
Aggódtak nagyon, de a kislánynak nem mondták el, gondolták amig él, legyen boldog élete. Nagyon szép nagylánnyá fejlődött Jolika, magas karcsú termet, bájos szép arcát göndörödő barna fürtök keretezték.
Elteltek a boldog gyermekévek, Jolika találkozott a nagy szerelemmel, ami sokszor vak. A vőlegénye katonatiszt volt, az ország másik feléről származott. Megvolt az esküvő, boldog napok következtek, megszületett a kislányuk, akit mindketten imádtak. Bővült a család, kis időn belül négyen lettek, mert váratlan, hirtelen a zöld szemű szörnyeteg is beköltözött hozzájuk, aki olyan tartósan rendezkedett be a gondolatvilágukba, hogy nem tudtak szabadulni tőle. A féltékenység kölcsönösen gyötörte őket. A nagy szerelem, gyötrelembe fulladt. Állandósultak a botrányok a kölcsönös gyanúsítások, ki csalta meg a másikat? Kivel, hol, mikor?
Úgy döntöttek, elválnak, vagy inkább csak külön költöznek, de így sem volt jó, mindketten szenvedtek, hiányzott a másik. Kibékültek újra kezdték a közös életüket, ami kis ideig működött is, de a lelküket tovább mérgezte a féltékenység. Zajlott a se vele, se nélküle állapot, közben a kislány négy éves lett, akire nagymama vigyázott, mig anyukája dolgozott, pincérnő volt egy neves vendéglátó helyen. A szülők külön éltek, úgy tűnt végleg elválnak, zajlott a válóper, mikor Jolika táviratot kapott a férjétől.
„Szeretnék találkozni veled, megbeszélni az életünket a kislányt feltétlenül hozd magaddal, várlak.”
Az anyát nem lepte meg a távirat, többször kapott ilyent, még reménykedett is, hogy most végleg kibékülnek, és boldogan élnek.
Készült a találkozóra, csak a kislányt nem vihette, mikor ment érte a nagymama határozottan elutasította.
-Szó sem lehet róla, hogy elvidd, a gyerek lázas, nem utazhat!
-Az apja várja, látni szeretné.
-Akkor sem viheted most el, ha akarja látni jöjjön ide, vagy várjon addig mig, meggyógyul.
Az anya igazat adott az mamának, így egyedül ment a találkozóra. Jött a férj mosolyogva kérdezte.
– Miért nem hoztad el a kislányt?
– Beteg, lett lázas.
– Nem baj, majd legközelebb! Fontos, hogy te itt vagy, szeretnék békülni és örökre veled maradni!
Az asszony szemében felcsillant a remény szikrája, hogy végre rendeződik zűrzavaros életük.
-Nem válhatunk el, nem tudok nélküled élni maradj velem!
Bal kezével átölelte feleségét, megcsókolta, jobb kézzel előkapta a pisztolyát, fejbe lőtte a nőt, miközben szorosan ölelte, aztán a saját homlokának szegezte a fegyvert és lőtt. A két test együtt zuhant a földre. A férj azonnal meghalt, Jolika életéért még küzdöttek a kórházban, de olyan súlyos volt a fejsérülése, hogy másnap meghalt.
A férj egyenruhájának zsebében levél volt miben leírta, ha a földi életben nem tudnak együtt élni, talán a halálban egyesülhetnek, a kislányt is magukkal akarta vinni, de őt a láz megmentette.

Jolika élt 22 évet, nem tudni a szíve meddig bírta volna, a golyó nem kegyelmezett, a gyilkos a féltékenység volt. A kislányt a nagyszülők nevelték fel.

“Volt egyszer: Tizenötödik történet: Élt egyszer egy szerelmes pár” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Szörnyü tragédia volt, ami sajnos megtörtént.szerencsere a kislány megmenekült.
    Szeretettel köszönöm hogy olvastad.
    Magdi🌷

  2. Megrendítő írás volt, bizony nem egy szülő képes arra, hogy ha ő nem tud élni, akkor haljon meg a gyermeke is. Sőt, olyan is van, amikor “csak” a gyereket áldozza fel, mert tudja, hogy a másik szülőnek azzal okozza a legnagyobb fájdalmat. Borzalmas, hová tud eljutni az ember.

    Szeretettel: Rita🌹

  3. Kedves Magdi!
    Borzasztó, milyen szörnyű vége lett egy szépen indult kapcsolatnak.
    A volt férj nem tudott tisztán gondolkodni, teljesen hatalmába kerítette a féltékenység.
    Szeretettel: Kata

  4. Kedves Évi!

    Kicsit hátborzongató a történet, de valós. Sajnos az élet szinpadán nem mindig védződnek jól a tőrténetek.
    Sok szeretettel köszönöm figyelmedet.
    Magdi🌷💐

  5. Hát Magdikám, jól megijesztettél az írásod végén! Nem gondoltam volna, hogy ilyen kegyetlenül kivégzi a férje ezt a szegény nőt. Ennek a pasinak valami baj volt a fejében, normális esetben a saját gyermekét képtelenség hogy lelőné. (Még ha csak szándékkal is.) Szeretettel olvastalak: Éva🦋🦋🦋🦋

Szólj hozzá!