Volt egyszer: Huszonegyedik történet: Esti beszélgetés kisfiammal

Összes megtekintés: 44 

– Anyu, ha nagy leszek, hozok neked a tóról egy tündérrózsát.
– Ha nagy leszel? Most is hozhatsz, nem?
– Nem, mert a nagypapa azt mondta, hogy védett növény és nem szabad letépni.
– Akkor biztosan később is védett növény lesz, és nem szabad majd leszakítani.
– Nem, mert akkor már nagy leszek és nem kell védeni. De nem vetkőzöm ám le! Láttam, hogy a tó szélén vannak a rózsák. Csak odahajolok és letépem. Jó?
– Jó.
– Anyu, ha megérintjük azt a vizet, tudod mivé változik?
– Mivé?
– Tündérré, mert tündérrózsa van benne.
– … ?
– Hármat letépek és hazahozom neked. Három tündér lesz belőlük, játéktündér. Anyu, mit gondolsz, út közben eleresszem őket?
– Miket?
– Hát a rózsákat.
– Ereszd, ha akarod.
– De anyu, ha eleresztem őket, akkor igaziakká változnak.
– Igazikká?
– Igen. Igazi tündérekké. És az emberek elájulnak.
– Mért ájulnak el?
– Hát nem érted? A valóságban nincsenek tündérek. És ha meglátják mellettem a három tündért, rögtön elájulnak. Kérdezik majd, hol vetted ezeket a tündéreket? Én meg monda-nám: van itt egy tavirózsás tó, ahol a papám szokott horgászni, ott találtam, és most haza-viszem őket édesanyámnak, mert nemsokára Anyák napja lesz, és hadd legyenek neki tün-dérei is.
– De én szabadon engedném ám azokat a tündéreket.
– Mind a hármat?
– Mind a hármat. Hiszen tavi-tündérek. Víz nélkül elpusztulnának. Hadd térjenek vissza otthonukba, a tóba.
– És egyet sem hagynál meg?
– Nem én. Maradna nekem még akkor is egy igazi, valódi tündérem.
– Hol van az a tündér, anyu?
– Itt ül az ölemben, ni.

“Volt egyszer: Huszonegyedik történet: Esti beszélgetés kisfiammal” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!