Hullámvasút: Harmadik történet: Az Élet

Az Élet

Igen, mindig is ez volt az egyik kedvenc szava.
Hullámvasút

Kisgyermekként talán azért, mert erősnek érezte magát, legyőzhetetlennek, amikor megjelent a falu végén a cirkusz és kivételes esetekben a hullámvasút.

Onnan föntről a világ olyannak tűnt, amiben igenis lehet boldogulni.

Ahogyan növekedett és felfigyelt a körülötte levők életmeséire, el-elgondolkodott, hogyan is van ez.

Erős ismerősei történeteit hallva, imitt-amott kihallatszott egy-egy félmondat, ami érintőlegesen utalt olyasmire, amit serdülőként már magában kudarcnak, akár szerencsétlenségnek, bánatnak diagnosztizált.

Hogyan is van ez?

Visszahúzódó, csendes ismerősökről pedig olyan hihetetlennek tűnő sikeres eseményeket híreszteltek, amiket nehéz volt elhinni.
Ekkor? Ezt érte el? Egyedül? Váratlan segítséggel? Sőt még azután is?

Hogyan is van ez?

A csúcs mégis az volt, amikor …

Hogyan is?

Amikor először visszhangzott benne a történet után a jelentős pillantás mellett megszólaló kommentár:
– Megérdemelte.
A következő pillanatban pedig egy kétkedő hang:
-Megérdemelte?

Legjobban az olimpiai közvetítéseket szerette.
Főleg az úszószámokat.
Az igen. Pontosan lehetett követni az eseményeket, ki győzött, hogyan, miért.
Ki tudott még akár az utolsó hosszon is előre jutni, akár első díjat nyerni. Megérdemelten.

Amikor az élet sűrűjébe került és már a gyermekét vitte a hullámvasútra, no az aztán izgalmas volt.
A felhőtlenül boldog gyermek és ő, ahogy gyönyörködve nézi és közben az jár a fejében, vajon milyen lesz a gyermek élete felnőttként.

Hullámvasút?

Aztán a gyermek serdülni kezdett és egy este odafordult hozzá és csendesen megkérdezte:
– Hogyan lehet, hogy az egyik társam élete csupa öröm, a másiké sok szomorúság? Én boldog szeretnék lenni!
Hullámvasút Az Élet 2022.júl.22. 2. oldal

Egy pillanatig csend volt. De érezte, hogy nagyon gyorsan fontos mondani valamit, amiből a serdülő pontosan érzi, hogy komolyan vették a kérdését és szeretettel válaszolnak rá.

Tudják a választ?
Lehet tudni a választ?

– Emlékszel, amikor kicsi voltál, milyen volt hullámvasutazni?

Azonnal mosoly, hát így van, amikor szeretetben növünk fel.

– Emlékszel, milyen érzés, amikor a hullámvasúton a magasban vagy, kitárul előtted a Világ, Te vagy a nap győztese?
És egy pillanat múlva elindul a kocsid lefelé, sebesen. Látod magad előtt, egyre lejjebb, lejjebb.

Amikor leérsz, a legmélyebb pontra és előre nézel, azonnal érzékeled, hogy most, azonnal felfelé megy tovább az út.
El tudod érni újra a legmagasabb pontot, újra győztes leszel.

Eltelt néhány év, már érettségi készület és a szokásos örök kérdés barátoktól, szomszédoktól, rokonoktól, mindenkitől:
– No, merre tovább? Mit szeretnél tanulni, dolgozni? Elérni az életedben?
Főleg titokzatos, csendes mosoly.

Aztán egy este odajött és azt mondta kedves határozottsággal a szüleinek:
– Szeretnék azokért dolgozni, ahhoz hozzásegíteni azokat, akik most a mélyponton vannak és főleg szomorúság az életük, hogy képesek legyenek elindulni felfelé, az örömök felé.

Szólj hozzá!