Hullámvasút: Ötödik történet

Életünk vonata egy nagy hullámvasút, erre ültek fel drága szüleink is. Együtt utaztak az Élet vonatán. Az ablakból kinézve, változatos táj tárult eléjük. Bizony, néha felhők takarták a Napot. Volt, amikor üde orgonák illatát messze fújta a szél. 68 évig utaztak együtt az Élet hullámvasútján. Sorsfordulók jöttek, mentek. Volt könnyű is, volt nehéz is. Volt kedves is, volt lelket megrázó is. A vonat olykor-olykor megállt, ilyenkor a szív ünnepelt, hálát rebegett a Teremtőnek.
Drága szüleim, amikor ezüst fény csillant hajatokban, mert sok-sok tél ott felejtette fehérségét, megálltatok a 25-ös ezüst táblánál. Negyedszázad együtt! Szemetekben a hála ezüstcseppje is megcsillant. Beszállás! S már robogott is tovább a vonat. Az 50-es km kőnél lassított, majd megállt, hogy mondjatok egy fohászt az együtt töltött félévszázadért. Az arany, szíveteknek egymás iránt és mások felé sugárzó melegségét jelképezte. Kis pihenő után újra robogott veletek az Élet vonata. A 60-as tábla oly csodálatosan csillogott, hiszen csupa gyémántból volt kirakva. Megállt a vonat, hogy ünnepeljetek. Mi gyerekek, a gyémánt csillogásában szemetek őszinte sugarát fedeztük fel. A gyémánt akkor szép, ha gondosan csiszolt. A Ti gyémántotokat az együtt leélt évek csiszolták oly csodálatosan csillogóvá. Robog tovább a vonat. S már oly hamar fel is villan a 65-ös tábla, mely kemény, megedzett vasból áll. Az Élet Titeket is megedzett, sok-sok barázdát szántott arcotokra. Emlékezés ködfátyolán keresztül emlékidéző percek peregnek. Végignézve a múltidéző tájakon, gyermeki szívünk őszinte hálát és köszönetet mond. Tudjuk, hogy mi nem fogunk soha olyan szilárdan állni, mint ahogyan Ti, de szülői példátok legjavát őrizni, továbbadni, ez a mi nagy feladatunk. Beszállás, zakatol tovább a vonat. Már lassabban járnak kerekei, betegesen szuszogva halad. Eltűnt az ablakból a kies táj. Eltűntek a trillázó madarak, a mosolygós virágok. Az éj pillangói fáradtan repkednek. A holdfényben váratlanul feltűnt egy 68-as tábla. A vonat fékezett, majd teljesen leállt. Igen, 68 évet éltek drága szüleink együtt. A vonat végállomáshoz ért: Végállomás – kiszállás! Gyermeki szívünkbe mart a bánat. Csendet osztott a gyászleples éj. Még a Hold is felhők mögé temette arcát. Fölsóhajtottunk az Égre, majd az éj palástjára aggattuk szívünk két csillagát. Ők már megérkeztek. Közös bőröndjükben számtalan csodás kép bújt meg.
Mi is ilyen Hullámvasúton utazunk. Meg-megállunk egy-egy jeles ünnepen, aztán hol felfelé, hol lefelé zakatol a vonatunk. Nem tudjuk, hol és mikor lesz a végállomás. Ha meg is áll a vonat, ha az utazás véget is ér, a szeretet mindig velünk marad. A Szeretet örök!

“Hullámvasút: Ötödik történet” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Gyöngyi!
    Nagyon szépen köszönöm az olvasást. Azt sajnálom, hogy 20 évesen már elvált lettél, de biztos ez volt a járható út.
    Szeretettel: Marika

  2. 68 évig együtt… nem semmi. Most, hogy olvastam írásodat, gyorsan utánaszámoltam, hogy az én szüleim mennyi ideig voltak együtt, és 54 évet kaptam. Pedig hát tudom, az ő életük is elég hullámvasút volt, de kitartottak egymás mellett. Ehhez képest én már 20 éves koromban elvált asszony voltam egy picurka gyerekkel…
    A mi korosztályunk, meg a fiatalabbak is könnyebben elválnak.
    Fgy

  3. Kedves Zsuzsa!
    Nagyon szépen köszönöm szeretetteljes hozzászólásodat.
    Szeretettel: Marika

  4. Kedves Marika!

    Nagyon szép írásban emlékeztél meg szüleidről. Minden sorából süt a végtelen szeretet. Az én szüleim is ötvenegy évet éltek le együtt. Ők még ahhoz a nemzedékhez tartoztak, akik egy életen át kitartottak egymás mellett.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  5. Kedves Erzsike!
    A szülői példát próbáljuk követni, de, ahogyan írtam is mi már, nem tudunk olyan szilárdan állni, mint ők a nehéz időszak ellenére is tették.
    Hálásan köszönöm az olvasást, a hozzászólást!
    Szeretettel: Marika

  6. Kedves Rita!
    Igen, sok szépet kaptam szüleimtől. Hál’ Istennek sokáig velünk voltak, hiszen már a 90. évet is betöltötték.
    Szeretettel köszönöm szavaidat: Marika

  7. Nagyon szép közös utazás volt a szüleid élete!
    A szülői példát próbáljuk mi is megtartani. Vajon az utódaink is?
    Szívből gratulálok szép történetedhez, szeretettel: Erzsi

  8. Szép, hosszú és tartalmas házasság volt, csak gratulálni tudok hozzá. Az én szüleim is együtt maradtak mindvégig, de az ötvenediket már nem éltek meg együtt, mert apu hetven éves korában kénytelen volt kiszállni a hullámvasútból. A korától még élhetett volna, de a betegség közbeszólt.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!