Hullámvasút: Hetedik történet

Hullámvasút az életünk.
Egyszer fent, máskor lent. Magunk irányítjuk a sorsunkat,ha valamit nagyon akarunk, annak nincs más lehetősége, csak az, hogy megvalósuljon.
Annyira kell akarnunk valamit, ami fontos nekünk, hogy ne legyen más lehetősége, mint megvalósulni.
Ezek mind jól hangzó, ismert szólamok, de lássuk, mi a valóság!
Amikor megtudtuk, hogy megszüntetik a Vidámparkot Budapest szívében, elmentünk a kislányokkal egy ” búcsúnapra” a Vidámparkba.Akkor már elég tetemes összeget kellett fizetnibelépőként, viszont mindenhova INGYEN lehetett cserébe felülni, csak minden menet után ki kellett szállni a játékból, és újra beállni a sor végére, ha ismételni akartál.(Különben lettek volna olyanok, akik egész nap a kedvenc játékukban üldögéltek volna.)
Mi is a kedvenceket kerestük fel, ültünk a Mesecsónakban, a Viharvasúton, a hajón, amelyik nagy csobbanással csúszott le egy dombról, jártunk a tükörlabirintusban, az Elvarázsolt kastélyban, a ” kifaralóban” ,gokartoztunk, és természetesen felültünk a Hullámvasútra is.
Harmadik osztályos koromban ültem először rajta, amikor a tanító nénink ( Cs.Márta) elhozott bennünket Budapestre, és remek kirádulást szervezett nekünk.De erről már korábban meséltem…
Janka mellettem ült a Hullámvasúton, és félt. Természetesen én is!
Csak kiabálj nyugodtan, ha félsz! – mondtam neki, és szorította egész végig a karomat, és kiabált, sikítozott, mint a többiek.
Én elgondolkodtam. Milyen is az életünk. Tényleg, mint egy hullámvasút!
A gyermekkorunk igen nehéz időkre esett. Az ötvenes évek!
A diákkorunkban anyagi gondokkal küszködött a mi családunk is.
A főiskolán a kapott ösztöndíj fedezte az ottani alapvető költségeket.
Az első munkahely szerencsét hozott nekem. Meg a kastélyt! Olyan sokszor meséltem, milyen volt egy dunántúli kisvárosban kastélyban lakni.
Az utolsó munkahelyemen ( mert munkahelyből csak kettő volt összesen) is szerettek engem.
Legalább is azt hiszem.Még ma is kapunk kedves meghívást az összes iskolai rendezvényre,és szívesen találkozunk volt kollégáinkkal.
Aztán nagyon gyorsan eljött a nyugdíjas korunk. Ráadásul világjárvánnyal, európai háborúval!
A magánéletben kicsit másképp alakultak a dolgok. A boldogság a bensőnkből fakad, nem függvénye az adott kor erkölcs, politikai, vagy földrajzi, egészségügyi körülményeinek, legfeljebb csak kicsit módosítja azt.
A szakmai életem is izgalmas, változatos volt. Van egy miniszteri dicséretem, egy Kiváló pedagógus kitüntetésem, most már egy ” Aranydiplomám” is. A nagyon áhított hűséggyűrűt nem kaphattam meg, pedig a nemzetiségi oktatás fennmaradásában és megújulásában volt szerepem a 22 év alatt.
Írtam tankönyvsorozatot, verseket, novellákat, tagja vagyok több, irodalommal foglalkozó fb – csoportnak, antológiákban , magazinokban jelentek meg verseim, novelláim.
Írom az “Életem naplóregényét” , az imádságaimat ” Adoremus” ( könyörgés) címen, egy nehéz szerelem történetét 365 nap emlékezésben.
Közben kertet művelek, gyümölcsfákkal, szőlővel, paradicsommal, van naspolyám, szedrem, fügém,kerti tavacskám aranyhalakkal, tavirózsával, málnám, eprem, holland, tavaszi hagymás virágaim…
Egyensúlyban van a fizikai és a szellemi időtöltés az életemben. Az egészségem kezd megromlani, ezért néha szomorú, máskor türelmetlen vagyok, ám alapvetően békés ,megelégedett.
De vannak még most (75 évesen is) álmaim, vágyaim és megvalósítandó céljaim.Szóval, ahogy egész életemben, most is ” egyszer fent, máskor lent” .
Hát nem tiszta hullámvasút?
Közben kertet

“Hullámvasút: Hetedik történet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm, kedves Rita.
    Igazad van, az a fontos,hogy magam elégedett legyek,
    és az vagyok.
    Sok tervem van még, de olyan gyorsan rohan mostanában az idő, jól meg kell válogatnom, hogy mit akarok még
    feltétlenül megtenni/ elvégezni/ megcsodálni/ kipróbálni…
    Nehéz lesz egy fontossági sorrendet felállítanom.
    Köszönöm a bíztatást,
    szeretettel:
    Erzsi

  2. Kedves Erzsi!

    Tartalmas, szép életet élsz. Ha nem is kaptál meg minden kitüntetést, azért mégiscsak elismerésben részesültél, de nem is ez számít, hanem csak az, hogy Te magad elégedett legyél.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!