Őszi történet: Első történet

Csodaszép volt az ősz, olyan, mint amilyenre vágytam. Talán ez az évszak maradt meg még a régi időkből olyannak, amilyenre szívesen emlékezem vissza. Beérett az alma, körte, birs, szőlő, dió. Bőven volt mit betakarítani. Az éjszakák kellemesen hűvösek voltak, olyanok, amelyek lehetővé tették a pihentető, nyugodt alvást. Az ember reggel frissen ébredt. A nap már nem égetett, de kellemesen melegített, szinte simogatott. Jó volt a szabadban lenni.

Ilyenkor szerettem az uszodába járni, hiszen ott nem voltak sokan. A szauna forró levegője után jólesett megmártózni a medencében, majd kifeküdni egy kicsit, hagyni, hogy a kora őszi nap kényeztessen.

A Margit-sziget csodálatos, egyedi szépsége és varázsa megunhatatlan. Két oldalán a Duna folyik békésen, csendesen, A sziget tele fákkal, virágokkal, csodaszép növényekkel. A szökőkút és a hozzá társított zene felér egy koncertélménnel. Minden olyan szép, mint a mesében, miközben ez maga a valóság.

Eszembe jutottak a gyerekeim, hányszor jártam velük itt, de hol vannak már ezek az idők, hiszen minden egyes unokám is elhoztam a szigetre. Volt, hogy „csak” a Hajós Alfréd Sport uszodában voltunk, de ahogy nőttek, úgy egyre inkább vágytak a Palatinusra, azon belül is a hullámfürdőbe. A csúszda is sikert aratott. Öröm volt nézni, ahogy élvezik ezeket a lehetőségeket. Nem volt a szomszédban háború, béke és biztonság honolt. A Covidot még hírből se ismertük. Bármikor, bárkivel nyugodtan beszélgethettünk, nem volt távolságtartás. Fel se mértük, hogy milyen jó dolgunk van. Olyan természetesnek tűnt minden.

Már felnőttek, házasságban élnek és bizonytalanná vált az élet. Nem tudjuk, mit hoz az ősz, ahogy azt se, hogy miként folytatódik az élet.

Békébe születtem, egy a szüleim számára felejthetetlen őszi napon. Mindig örültem annak, hogy soha nem éheztem, szenvedtem, tanulhattam, emberi életet élhettem. Lehet, hogy szegények voltunk, bizonyos értelemben biztos, mégis megvolt mindenem, amire szükség volt, de leginkább a biztonság, a szülői szeretet, a kicsi, de barátságos otthon, ami mindig hazavárt. Tanultam, mert tanulhattam, dolgozhattam és fel tudtam nevelni a gyermekeim.

Erre az őszre vágyom vissza, ami a békét, biztonságot és a jövőt jelentette egykor számunkra. Ilyent szeretnék a gyerekeimnek, unokáimnak és dédunokáimnak is.

“Őszi történet: Első történet” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Kedves Éva!

    Köszönöm az olvasást. Bizony így van, nincs sokra szükségünk, de a béke, a szeretet, az évszaknak megfelelő időjárás, a napi szükségleteink mindenképpen közéjük tartozik.

    Szeretettel: Rita🍁

  2. Én is ilyen őszöket vágyom, kedves Rita. Szép, elgondolkodtató írás.. Nem is kell nekünk olyan sok minden, egy kis napfény, szeretet, és körülölelő csend, béke… Szeretettel: Éva

  3. Kedves Kata és Marcsi mama!

    Köszönöm szépen az olvasást és a hozzáfűzött gondolataitokat.

    Szeretettel: Rita🍁🍁

  4. Kedves Rita!
    Szépen a szemem elé tártad Margit szigetet. Én vidéken éltem gyermekkoromban. Emlészem a szép szines, határra. Szeretetteljes, nyugodt életünk volt. Sokat meséltek a háborúról. Sajnálom a háborús helyen élőket. Mit hoz a jővő? Nem tudni! Egyetértek a gondolataiddal. Köszönöm, hogy olvashattam!
    Üdv: Marcsi mama

  5. Kedves Rita!
    Az idei ősz szépségét beárnyékolja a szomszédban dúló háború. Nem jó ez senkinek. A biztos hirtelen bizonytalanná vált…
    Nagyon tetszett visszaemlékezésed a nyugodt békés évekre, őszökre.
    Szeretettel: Kata

  6. Kedves Margit!

    Köszönöm, hogy elolvastad és nagyon örültem a kedves hozzászólásodnak is.

    Szeretettel: Rita 🍁

  7. Kedves Rita!
    Igen, olyan őszt szeretnénk, ami emlékeinkben él.
    A jelen bizonytalan a jövőről nem is beszélve.
    Remek írásod egyetértéssel, elismeréssel olvastam!
    Szívből gratulálok!

    Szeretettel: Margit🌺

  8. Kedves Rita! Nagyszerű írásodhoz szívből gratulálok! Szép hétvégét kívánok! Szeretettel Edit

  9. Kedves Zsuzsa!

    Nagyon szépen köszönöm az olvasást és az elismerő szavaid. Nem vagyok optimista a háború kimenetelét illetően, de ha a legjobb forgatókönyv jön be, akkor se lesz már olyan az élet mint volt.

    Szeretettel: Rita🍁

  10. Gyönyörű, idilli képet festettél a régi szép, biztonságot jelentő otthonról, életről, és aggódót a jelen helyzetről és a bizonytalan jövőről. Jogosak és érthetőek a félelmeid, sokan vagyunk így, és csak reménykedhetünk abban, hogy hamarosan véget ér a háborús rémálom, és visszazökkenünk a normális kerékvágásba és a nyugodt, kiszámítható életbe.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  11. Kedves Erzsi és Gyöngyi!

    Köszönöm szépen az olvasást és a hozzászólásokat is. Szerintem az egyszerű emberek nem akarnak háborút, az mindig a nagyok érdekét képviseli. Őket nem érdekli, hogy mennyi szenvedéssel jár.

    Szeretettel: Rita🍁🍁

  12. Sajnos nem tudni, mit hoz az ősz… mit hoz a tél, egyáltalán mit hoz a jövő.
    Tervezni se lehet hosszabb távra, mert lehet holnapután mi lesz, ledobják az atomot, aztan kampec… még azt se lehet mondani, hogy zeneszó,temetés, mert lehet az se lesz… Persze ez egy eléggé fekete forgatókönyv, reméljük nem lesz így..
    Fgy

  13. Kedves Rita!
    ” Erre az őszre vágyom” én is, a biztonságos, békés, nyugodt életet lehetővé tevő őszre.
    Valahol azt írtam, az én generációm szerencsés, mert háború nélkül élhettük le az életünket.
    Hát ez a jóslatom sajnos nem jött be, de álmunkban sem gondoltuk, hogy merészeli az emberiség még egyszer feltámasztani a háború pusztító szellemét.
    Jó volt olvasni a békés időket idéző soraidat.
    Szeretettel: Erzsi

  14. Kedves Marika!

    Köszönöm az olvasást. Nagyon bizonytalan világban élünk, sajnos nem tanul az ember, nem elég a sok természeti csapás, még a háború is kell neki.

    Szeretettel: Rita🍁

  15. “Nem tudjuk, mit hoz az ősz, ahogy azt se, hogy miként folytatódik az élet”
    Gyönyörű soraidat szívesen olvastam.
    Szeretettel: Marika

Szólj hozzá!