Őszi történet: Kilencedik történet

A szobámban van egy fekete váza. Nagyon vigyázok rá mert egy szép történetet tartozik hozzá.
– Erre a vázára mindig vigyázz!- mondogatta anyukám.
– Miért is? – kérdeztem értetlenül, hisz számomra akkor még semmi értéket nem képviselt!
– A nagyszüleid házassági évfordulója októberben van. Nagyapád egyszer régen azt kérdezte:
– Mit vegyek édesanyádnak házassági évfordulónkra?
– A virág mindig szép.-ajánlottam.
Elmentünk a piacra. Mert azt is tudtam, hogy nagymamámnak a szép kerti virágok kedvesebbek. Csodálatos dália csokrokat árultak. A színek, mint az ősz színei sokfélék. Volt fehér sárga, még különleges lila is. Nem haboztunk vettünk.
– De váza is kell.- mondta apukám.
A boltban szinte integetett felénk egy fekete aranyszegélyű váza. Megvettük. Apukám örömmel adta át ajándékát. Emlékszem anyukám nagyon örült. Utána még pár évig ez lett a dáliás váza. Minden évben ősszel tele lett virággal. Amikor eljön az ősz, megjelennek a dáliák. Nemcsak a házassági évfordulójuk napján hanem ,sokszor telerakom friss virágokkal. A csodás színeikkel elbűvölnek egy hosszú fárasztó nap után.

“Őszi történet: Kilencedik történet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Jó az, ha a család megőrzi a tárgyi emlékeket, nem végzik a szeméttelepen, vagy garázsvásárban. Gratulálok a szép történethez! Szeretettel: Éva

  2. Szép történetedet öröm volt olvasni, kedves Katalin.
    Szeretettel: Kata

Szólj hozzá!