Levéltánc: Hetedik történet: Bűnös viszony

Forró augusztusi napra ébredt a kisváros. Fülledt meleg van ma is. A perzselő napsugarak mindent elborítanak. A toronyóra méltóságteljesen jelzi a pontos időpontot. Mindenki igyekszik hűvösebb helyre húzódni. Olívia szomorúan, kávéját kortyolgatva ül a konyhában. Megválaszolatlan kérdések kergetőznek fejében.
Férje Dávid, nemrég egy jelentéktelen köszönéssel ment el otthonról. Tíz éves házasok. Valamikor boldogok voltak, de ez már a múlté. Egy ideje csak léteznek egymás mellett. Talán megszokásból, vagy a sok közös vagyon miatt? Gyereke sem születhet. Tépelődik a még mindig fiatalos, csinos feleség, könnyeivel küszködve. Holott nagyon vágyna az anyaságra. Többször próbált beszélni férjével, hiszen ő még mindig szereti. Mi e nagy változás oka? Szeretője lenne? Nem érti, mi történik. Reménytelen kísérletnek bizonyul minden erőfeszítése, hiába próbál közeledni hozzá.
Ma szabadnapos. Kitakarít, majd bevásárol, megfőzi a vacsorát. Érkezik a férje, lefürdik, vacsorázik, elegánsan felöltözik.
Üzleti megbeszélésre hivatkozva elsiet. Miközben alig beszéltek ma összesen négy mondatot. Éjfélkor érkezik haza. Jókedvű és vidám. Olívia még nem alszik. Várta. Rákérdez. Majd az ágyban férjéhez bújva átöleli őt, de az fáradtságra hivatkozva elfordul.
– Van valakid drágám?- kérdezi halkan.
– Ugyan már, miről beszélsz?- jött az ideges válasz. Amolyan felemelt hangon.
– Érzem, hogy nagyon megváltoztál – Olívián kitör a zokogás.
Már nem szeretsz?
– Így van, mást szeretek, most végre bevallom. Váljunk el kérlek- mondja ki végül Dávid a szívet széttépő szavakat.
A megdöbbent feleség alig hisz a fülének. Ez lesújtóan hangzik, porig megalázza. Váratlanul érinti. Forogni kezd vele a hálószoba. Szinte rosszul van. Össze szorul a torka, már sírni sincs ereje. Csak a lelke zokog hangtalanul.
A csalódás mély, fájdalmas bugyraiban. Befelé. Dávid átmegy a másik szobába. Magára hagyja kétségbeesett feleségét.
Másnap reggel is hűvös a hangulat köztük. Olívia később kocsiba ül, elindul férje munkahelyére. Mindent tisztázni szeretne.
Saját szemével meggyőződni.
Kopogás nélkül, váratlanul, hirtelen mozdulattal, de nagyon halkan benyit férje főnöki irodájába.
A fiatal, kis csinos titkárnővel ölelkezve oly szenvedélyesen csókolóznak, hogy észre sem veszik a belépő feleséget. Félreérthetetlen a helyzet. A viszony köztük egyértelmű, tagadhatatlan. A zsebéből gyorsan előkerül a kesztyű és a pisztoly. Olívia érzései beigazolódtak. Ő ezt megérezte, készült is a bosszúra.
Még feleszmélni sem volt idejük, két célzott lövés érte őket. A hős szerelmesek egymásra borulva estek a földre. Portaszolgálat nem volt, így gyanútlanul ki is sétálhatott a hátsó ajtón. Kocsiba szállt, még vásárolt ezt-azt, majd hazament.
– Árvát nem hagy maga után, engem pedig aljas módon becsapott, eldobott, mint egy megunt játékot szokás, méltatlan lenne tovább élnie és a cafkájának is, azt kapták, amit megérdemeltek. Lehet ők nyírtak volna ki engem, hogy ne legyek útjukba – nyugtatgatta lelkiismeretét.
Az egyik ügyfél párszor hívta Dávidot, sikertelenül. Majd az irodájába sietett. Ő talált rájuk. Azonnal hívta a rendőrséget. Értesítették a történtekről a megdöbbent feleséget, aki magában nem feltételezte, el sem hitte, fel sem fogta, hogy ő lett volna a tettes. Talán konkurencia miatt bánt el így valaki velük, vagy a titkárnő párja bosszulta meg a dolgot. Ekképp elmélkedett zavarodottságában. Később két mécsest gyújtott.
– Sajnálom! Bocsássatok meg! Most már ott együtt lehettek örökre!- mormolta könnyek közt.
Ült a fotelben, magába roskadva, miközben beesteledett. Semmi másra nem bírt már gondolni. Csak a halálra. A gyertyák csonkig égtek. A Hold és a csillagok bevilágították az ijesztően sötét szobát. A felkelő aranyló napsugarak megkönnyezték a látványt. Egy fiatal, szőke hajú nő feküdt vérbe fagyva a fotelban, kezében a revolver. Az helyett hogy feladja magát, inkább ezt az utat választotta.
A kisváros lakói megdöbbenve, szörnyülködve beszéltek a történtekről, ami három ember életébe került. A Napkirálynő, a Holdkirály, s annak csillaggyermekei számára nem volt szokatlan mindez, hiszen ők szemtanúi sok hasonló esetnek e Földtekén.
A temetőbe,elhunyt szeretteiket látogató emberek, néha látnak egy jóképű, kék szemű fiatalembert, amint szomorú arccal egy fehér rózsát helyez egy fiatalon eltávozott nő sírjára, valamint átsétál egy fiatal házaspár sírjához, oda is virágot tesz. Pár perc múlva sietve távozik. Egy fehér galamb ilyenkor elrepül mellette, ő hosszasan néz utána, addig amíg eltűnik a távolban.