Levéltánc: Nyolcadik történet

Nagy Georgina Viktória – Levéltánc

Édesanyám halála óta csak az emlékek lakták az ingatlant, amelyet hosszú évek után most lehetőségem adódott ismét meglátogatni.Amikor belépek az ajtón, még mindig úgy látom berendezve, ahogy akkor volt, mikor még élet volt a lakásban. Csend uralkodik, de tele van emlékkel.

Fáradt pók szőtte hálóját az étkezőasztal két faléce közé, s én hagytam, mert láttam hogy a sarkában már több apróbb legyet elkapott.Büdösbogár igyekezett eltűnni a szőnyeg alatt, de nem tudott bebújni alá, így egy megsárgult papírral rásegítettem, hogy újra természetes élőhelyén találja magát.Jó volt visszatérni, jó emlékezni.A Nappaliban a tíz éve kapott csokrom büszkén áll a vázájában, apukámtól kaptam, volt benne egy kis ananász is, azért választotta bele, mert szerinte én nagyon szeretek enni, és ez volt a szimbóluma.Nem csak szerinte, szerintem is.A gyermekkori szekrénysorom világoskék, íróasztallal a közepén ugyanúgy áll a szobában, ahogy ott hagytam, mielőtt kiköltöztem németországba apukámmal.Ajtajain a régi iskolás képeink, ballagási tablókép. Utazás a múltba.Ablakok cseréje miatt érkeztem, mert a régi ablakok majdnem életveszélyesek voltak, egy nagyobb szél ki is vitte volna az üveget, semmi nem tartotta. Megérkeztek a munkások másnap, pillanatok alatt kikapták az ablakokat, ezzel rettentő nagy huzatot generálva kis lakásomban.Az íróasztalomról a huzat magával ragadott egy saját kezűleg tákolt borítékot, amely szakadásig volt különféle papírokkal.Ahogy a földre esett a sok levél kiszabadult a boríték szorító fogságából, és útnak indultak a lakás különböző sarkaiba.Azt sem tudtam melyik után kapjak, és a huzat csak táncoltatta őket a szoba közepén.Volt közötte kockás lap, sima lap, és vonalas is, ráadásul volt rózsaszín, kék, sárga.
Ráléptem az egyikre véletlenül, ő nem tudott továbbrepülni.Félig megszürkült egyszer félbehajtott cetli volt ez.Ez állt benne:
-4.Óra után szedünk Diót Bogi?
-Aha, de ezek még keserűek.
Az iskola udvarán állt egy nagy diófa, sokat csemegéztünk belőle, a leveleiből pedig fészket építettünk.Rátettem a cetlire egy nehéz bögrét.Aztán elkaptam a sarokba szorított rózsazsín cetlit, ezen több hajtás volt, ami azt jelentette, hogy talán több írás volt benne.Kapkodva nyitottam fel, mert hirtelen emlékeztem, hogy talán mi is lehet benne.Nem is volt benne annyi írás.
-Ne haragudj hogy zavarlak és hogy mindig hátra nézek, de azért mert tetszel.
-Semmi gond nekem is.
Tiniszerelem, jártunk egymással persze hogy jártunk de általános Iskola 6. osztályában mondanom sem kell hogy ez nem volt több a szóbeli járásnál, s később sem lett komolyabb, de akkor és ott akkora szerelem volt az valamitől hogy még most is kirázott a hideg, s elejtettem a szerelmeslevelet, amelyet a huzat keringőre kért a szoba közepén néhány más cetlivel, pár hajszállal és sok porszemcsével.12 éve íródott a levél.A lábamhoz sodort a huzat egy összegyűrt sárgás papírt, amin ez állt:
-utálom a fizikát, szünetben előre kéne tekerni az órát 10-15 perccel.Eléred?
-El, de nem fog rájönni? A csengő pontosan szól
-Ugyan, nem veszítünk semmit!
De nem ám! Veszítettem bizony egy üres lapot az ellenőrzőm hátuljába, mert az akciónkért beírás járt.Apám otthon olyan nyaklevessel díjazta, hogy csillagok helyett az óra számait láttam mindenhol.
Egy másik kockás lapon pedig ezt olvastam nagy nehézségek közepette, ugyanis az írás el volt mosódva:
-Gina miért vagy ma ilyen szomorú?
-Tegnap meghalt az anyukám.
-ne idegesíts!Van szükséged valamire?
A válaszom nem volt a papíron, mert nem is írtam rá semmit.

Kezemből visszaeesett a levél a földre.A szívem elnehezedett.
A papír a földön még lejtett egy táncot a többi ismeretlen tartalmú levéllel, majd mint amiket a földre ragasztottak volna, egy helyben maradtak.
Szélcsend lett úrrá a házban, de a lelkemben folytatódott a levéltánc, mintha a levélen olvasott tinta mind a szívembe, s lelkembe íródott volna át, s táncot lejtettek az érzelmeimmel, a szomorúsággal, a szerelemmel és a boldogsággal.
Bent vannak az ablakok hölgyem!-húzott vissza a valóságba egy mély férfi hang.
A többi levél a bőröndömben utazott vissza németországba, s az íróasztalomon várják, hogy elolvassam őket.

2023.08.27 Ober-Ramstadt