MINDEN ÉVBEN, OKTÓBER 31-ÉN, Halloween éjszakáján kinyílik a Mennyország és a Pokol kapuja, lehetővé téve az elhunytak szellemeinek, hogy visszatérjenek a földre a szeretteik, leszármazottjaik közé, hogy együtt újra eltölthessenek egy egész estét…
Mi élők, még csak bele sem gondolunk, hogy ez nem is midig egyszerű – számukra. Nézzük, mit is mondanak ezen eseményről ők maguk, a megboldogultak.
ÁDÁM ÉS ÉVA
Szeretjük a Halloweent, de nem egyszerű eldönteni, hogy ki legyen a következő, akit meglátogatunk. Hiszen már több, mint nyolcmilliárdan vagytok. Annyit megígérhetünk: előbb-utóbb mindenki sorra kerül. Csak halkan jegyezzük meg, talán nem kellett volna azt ennyire komolyan venni, mikor Isten annak idején, ott a teremtés óráiban mondta nektek, hogy szaporodjatok, sokasodjatok és töltsétek be a földet…
HOUDINI
Szeretem a Halloveent, de amióta lefedték a síromat azzal a nyavalyás vastag márványlappal, minden ügyességemre szükség van, hogy kiszabaduljak belőle. Egy rejtett pici lyuk, valamelyik sarokban, nos igen, az bíz’ sokat segítene…
PETŐFI
Szeretem a Hallowent, de utána napokig bolyonghatok, míg végre magam is rátalálok elveszett, legendássá kiálltott síromra. Ó, ez mily egyszerű is lenne, ha végre rá lelne már valaki, és megjelölné…
JÉZUS
Szeretem a Halloweent, de számomra nem nyújt semmiféle újdonságot, hiszen én, Isten fia vagyok az, aki az év minden ájtatos másodpercében véled van. Legyen jó, vagy akár rossz napod: én ott vagyok, hogy vigaszt nyújtsak, utat mutassak, és hogy megóvjalak, ha bűnös gondolataid támadnának, vagy ha lelépnél a helyes útról és eltévelyednél a nyájtól… vagy valami ilyesmi, remélem nem hagytam ki semmit. Ámen!
Tetszett nagyon, ahogy megközelítette a felkínált témát. Mondhatni, utat nyitott a kreativitásnak, kit, miként érintene valójában a Halloween. Gratulálok az ötlethez.
Carlo