A Holnap Magazin első fóti találkozójáról (2012)

Összes megtekintés: 4,167 

Szebb időt rendelni sem lehetett volna 2012. szeptember 15.-ére. Éjjel ugyan esett, így reggel, a levegő kissé nyirkos volt, de az előbúvó nap sugarai hamar eltüntették a párát…

Tíztől vártam vendégeimet, de már háromnegyedkor kinyitottam a kaput. Az utcán egy sötét színű autó parkolt, benne Gabriella 36. Beinvitáltam.
Előkerült a gyros, sütemény, italok, minden, mi szem-szájnak ingere. Én éppen a friss uborkát, meg a paprikát szedtem, Gabi kérdezte, mit segíthetne? Rábíztam a paradicsomot. Volt, mit leszüretelni, de a legklasszabb az volt, hogy a koktél paradicsomtól a körte- és Lucullus-on át az óriás paradicsomig minden volt… Szedte is szorgalmasan.

Bár, a buszmegálló nincs 200 méterre sem, azt találtuk ki, hogy kimegyünk a többiek elé, ne kelljen cipekedniük. A gondolatot tett követte, de még félúton sem voltunk, mikor összetalálkoztunk Violával. (Azért, nem semmi, 72 évesen, hajnalban felkelni csak azért, hogy néhány baráttal találkozzék az ember!).
Alig szálltunk ki a kocsiból, amikor megjelent Bruxinelli, barátnőjével, Ildikóval. Miután kipakoltak, a három asztalon alig maradt hely.
S míg a többiekre vártunk, ettünk-ittunk, beszélgettünk, receptet cseréltünk, és mint az lenni szokott, megváltottuk a világot…
Azután megérkezett Magyar Eszter is, később pedig Mami, majd őt követte Csilla, a könyvek borítójának tervezője, így lettünk nejemmel együtt kilencen.

Hogy ez a szám sok-e, vagy kevés, döntse el mindenki, a saját habitusa szerint. Tény, hogy fértünk volna, de, ha csak ennyien értek rá, kezdésnek ez sem rossz. Biztos vagyok benne, hogy jövőre sokkal többen leszünk. Hiába: Minden kezdet nehéz!…

Viola kezdte a felolvasást, és sorban, mindenki bemutatta legjobb írásait. Így ment ez egy jó darabig, majd Viola elköszönt. Megszokta (és ez természetes is), hogy délután lepihen a saját ágyikójába. (Hiába ajánlottam fel az ülőgarnitúránkat, egy bizonyos kor után az ember ragaszkodik a megszokotthoz, s ezt respektálni kell)!
Most már tudod, Katinka, miért volt otthon Viola már délután.

Mi meg megkávéztunk, besütiztünk, átnézett a „legkedvesebb szomszéd” is, hozott egy szakajtóra való friss szőlőt, viccet meséltünk, és élveztük az életet, és egymás társaságát.

Sajnos, közben feltámadt a szél, le kellett mondani a tábortűzről, de, ami késik, az nem múlik.
„Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér”, de gitár kísérettel való éneklés is, miközben pattog a rőzse…

Így múlattuk az időt estig, amikor is Gabi volt olyan kedves, és kocsijával befuvarozta a lányokat a városba, illetve a távolról jövő Zsófinak, és Ildinek éjszakai szállást biztosított.
Nálam, – csak egy vendégágy lévén – a Mami aludt, tőle másnap reggeli után vettünk búcsút.

Ennek az első Fóti Találkozónak az volt a legfontosabb tanulsága, hogy VAN IGÉNY ÖSSZEJÖNNI. Mert kíváncsiak vagyunk a másik személyére, írására, hogylétére, S míg hallgatjuk egyikünk-másikunk írását, áldozunk a kulináris élvezeteknek is.
Így erősödnek az egymás közötti barátságok szálai, illetve alakulnak ki újabb kapcsolatok…

Bebizonyosodott, hogy Fót nincs a világ végén, hogy még a hétvégeken is elfogadható a tömegközlekedés, és mindenki más is ide talál, aki csatlakozni szeretne hozzánk.
Én szeretettel várok a továbbiakban is mindenkit. Legyen a portám egy olyan hely, ahol a Holnaposok minden évben, kötetlenül tudnának találkozni, eszmét cserélni, enni-inni-táncolni, ne kelljen termet bérelni, kiöltözni, viselkedni, és figyelni a záróra végét.
Legyen ez a hely a mi privát kis helyünk, ahol barátokkal, ismerősökkel jól érezhetjük magunkat, eladhatjuk, vagy elcserélhetjük könyveinket, összeállhatunk kisebb-nagyobb csoportokat közös könyvek kiadása céljából. Legyen ez a hely a mi irodalmi sokszínűségünk keverő-tégelye.

Az első lépések megtéve, az út kitaposva, most már csak a Tagságon múlik, mit hoz ki ebből a lehetőségből…

(Külön köszönöm a kapott könyveket, és Viola, még aznap délután – számomra írt – versét, amelyet megosztok veletek).

Találkozunk jövőre. Addig is kívánok Mindenkinek jó egészséget, nyugodt életet, és nyughatatlan alkotó kedvet: Tibor

KÉPGALÉRIA HAMAROSAN!

Fóti Találkozó
2012. szeptember 15.

Winczheim Tibor édenkertje,
Paradicsommal telítve,
Kis, HM-, Találkozóra,
Özönlöttünk, első szóra.

Szállingóztunk egyesével,
Jó messziről kettesével,
Várt a szíves invitálás,
Hozunk-eszünk, vendéglátás.

Bulizni még jó az idő,
Megviccelt a szeles eső,
Na, de lelkesedés lángja,
Tetteinket megduplázza.

Földi testben páran voltunk,
Mindnyájatokra gondoltunk,
Így e kedves, szép otthonban,
Úgy voltunk, mint Magazinban.

Hasonlókkal találkozni,
Lelkek mélyére belátni,
Érdemes volt, nagy-nagy öröm!
Hogy így történt, megköszönöm!

Budapest, 2012.
szeptember 15.

Winczheim Tibor

“A Holnap Magazin első fóti találkozójáról (2012)” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Mami Drága!
    Köszönöm szívet melengető soraidat. Ami SZÁMOMRA a legfontosabb volt ebből a nem rövid írásodból, hogy ide lehet találni. S ha Te többszáz kilométerről el tudtál jönni, nagyon bízom benne, hogy mások, sokkal közelebbről már csak eljönnek!
    Szeretettel: Tibi

  2. Kedves Tagtársak!

    Most jött el az ideje, hogy én is elmeséljem a "FÓTI" kalandomat. Azon a szombaton egy alig alvásos éjszaka után úgy fél hat körül ébredtem, Kávé, gyógyszerek, (cukros vagyok), reggeli zuhanyozás, kis uzsonna készítés az útra, flakon, vízzel való feltöltése, lévén olyan 30 fok, (akkor még hittem! ) és elindultam a vasútállomásra. Nyolc óra után pár perccel értem ki. A vonat fél kilenc előtt pár perccel ért ide. Felszálltam a vonat elejébe, mert tudtam, hogy hamarosan Szegedre ér a vonat, és ott csupán pár perc állt a rendelkezésemre az átszállásra a Budapesti helyjegyesre. Szegeden szerencsésen megtörtént az átszállás. 12 óra 10 perckor a Nyugati pályaudvaron voltam. Innen se volt bonyolult a továbbjutás annak ellenére, hogy Tibor 2-es metrót írt, de azt is, hogy kék metró, Így én felszálltam a kék hármasra ami elröpített a Városkapuhoz. 2-3 perc alatt megtaláltam a buszt is ami Fótra kellett, hogy elvigyen. Kihasználtam azt a lehetőségemet a vonatjegy vásárlásánál, hogy nyugdíjas vagyok és a rendes jegy 10 %-áért alig 450 forintért utaztam Budapestig, Itt a Városkapunál láttam, hogy van pénztár buszjegy várárlásra. Ki is használtam, És milyen jól tettem, 30 forintért utaztam Fótra kényelmes buszon, udvarias, készséges buszvezetővel, aki külön szólt, hogy hol szálljak le. Le is szálltam. Felhívtam Tibort hogy itt vagyok és még csak 14 óra múlt pár perccel. Elindultam arra, és arra fele ahogy Tibor mondotta. Egy dologgal nem számolt senki. Én se, hogy nem arra az oldalra érkeztem amerre várt Tibor és én a "fal" mellett menve mikor a sarokra értem be is fordultam. És akkor meghallottam. Éktelen dudálás, és telefon csöngés. Szerencsémre kiugrott Tibi Gabival értem, valami megérzés folytán, így ugyan pár perc múlva már Tibinél voltunk, de a Fóti nagy felfedező (eltévedő ) nem én lettem, Innentől gyereke én mindent elfelejtettem, A fáradságot, a kettes metrót, a majdnem elveszést és nagyon, de nagyon jól éreztem magam. Szebbnél szebb írások kerültek felolvasásra, novellák és versek is vegyesen. És beszélgettünk. Gabi a két nagy fiáról mesélt és a munkájáról. Megismertem Csillát, ezt a kedves, bájos fiatal lányt, akit a munkájáról már ismertem, ismerjük, hisz ő tervezi Tibor könyveinek borítóját a Mese felnőtteknek sorozatot, mellyel, a HM és Tibor Guinness rekordkísérletbe kezdett. Magyar Eszter mint kiderült nemcsak arra-fele lakik mint én, de dolgozott is Orosházán. Sőt rokonszakmában "utaztunk" . És nagyon jól éreztem magam. Ehhez nem csak a HM-es társaság járult hozzá, de Tibor kedves, aranyos felesége, Tibor nem egy írásának főszereplője és kislányának megismerése is hozzájárult. Sajnos az a pár óra, amit együtt töltöttünk hamar elszállt. Igaz én éjszakára is Winczheim család vendége voltam. Így mikor elköszöntek a többiek, Tibor magára vállalva a takarítást a családja átvonult a kerti kiskapun keresztül a rokonokhoz. Én meg Tiborral elkezdtem beszélgetni. Remélem azt senki sem gondolta, hogy ha minket kettőnket összeeresztenek, ott a csend lesz az úr. Hát nem volt. Beszélgettünk, mondtuk a magunkét, be nem állt a szánk. Közben a szomszéd is meglátogatta Tibort, Hármasban jó sokáig beszélgettünk. Mikor aztán az este se bírta tovább, nem csak mi, elmentem aludni. Másnap ugyan úgy, csak visszafele olvasva jöttem haza. Igaz többszöri átszállással, de nagyon könnyen megközelíthető Tibor háza. Nagyon-nagyon jó érzés tölt el azóta is, ha arra a szombatra gondolok. Egy biztos ha rajtam áll a későbbiekben se mondok le még a távolság ellenére se, hogy HM-es társakkal találkozzak.

    Szeretettel ölellek mindenkit: Jártó Róza

  3. kedves mindannyian!
    Kissé irigykedve gondoltam rátok azon a szeptemberi napon. S ahogyan megláttam a fényképet, a vidám arcokat, boldog fénylő szemeket és boldog lettem.
    Sajnálom, hogy nagyon messze vagyok tőletek és nem lehetek veletek.
    Sok szeretettel gondolok Rátok, Etel

  4. No, kedves Mindannyian!

    A jó visszajelzések után már csak egyetlen dolog van hátra: jövőre még egyszer ennyien múlassuk az időt mindannyiunk örömére, s ehhez várom mindenki pozitív hozzá állását.
    És, ha az idő is kegyes lesz hozzánk, valóban tudunk majd grillezni, bográcsozni, nyársalni, vagy amit szeretnétek.
    Szeretettel: Tibor: P

  5. Kedves Tibor!

    Nagyon szépen köszönöm írásos beszámolódat a fóti holnapmagazinos tag-találkozóról. Talán a Jóisten megsegít, és én is legalább egyszer részt tudok majd venni Nálatok a találkozón! Örülök a közös fotónak és Viola versének is. Érten a célzását, hogy "földi testben páran voltunk", ami annyit jelent, hogy lélekb en ott voltunk mi is Veletek, mert gondoltatok ránk!

    Szeretettel megköszönöm: Zsuzsa
    🙂

  6. Szia Kedves Tibor!
    Sajnos én nem tudtam veletek menni mert utolsó pillanatba közbejött valami,de lélekben veletek voltam s örömmel olvastam ha kevesen is voltatok,de jól éreztétek magatokat!!…Szerintem nem a mennyiség hanem a minőség számít s az tuti megvolt!:-)…Ha Isten is úgy akarja legközelebbi talira én is elmegyek,hisz nem lakok messze tőletek!:-)Nagyon készültem még üdvözlő versikét is írtam mit felolvastam volna,de közbeszólt a sorsom:-(..na de majd máskor!…várom a képeket szép napot Tímea:-)

  7. Kedves Tibor !
    A találkozóra nagy szeretettel és örömmel készültem.
    A várakozás meghozta gyümölcsét. Értékes emberekkel találkozhattam . A szeretet mindenkiben ott volt egymásért. Különösen az tetszett a legjobban amikor először akadozva, de később annál inkább
    gördülékenyebben felolvastuk alkotásainkat.
    A kötetlen beszélgetés,az új ízvilág , amit mindenki magával hozott,meglepetésként szolgált.
    Köszönöm a meghívást, jól éreztem magam.
    Természetesen szép, jövőre nézve az előre tekintés is. Ahogyan olvasom a fentebbi írásokat fülembe
    cseng Viola ,Róza,Eszter, Gabi, Csilla,Tibor szeretettel dús kedves hangja és most is hallom amikor olvasom alkotásaikat. Hát erre volt jó számomra ez a találkozó!
    Mindezen túl köszönet a kedves feleségednek a jóságáért amit hozzám tanúsított.
    Kívánok nagyon jó egészséget sok sikert kitűzött célod eléréséhez, sok szeretettel, Zsófi

  8. Kedves Tibor!

    Ha Gabi nem javította volna ki az éjszakai szállás lehetőséget, én akkor sem tettem volna, mert nem lényeges, természetes, s így Fehérvári Zsófit még inkább megismerhettem, nagy örömömre.
    Viola korát illetően jót mosolyogtam, főleg az Ő reakcióján.:)
    Egy kis irodalmi délutánnak adtál otthont, ahol minden jelenlévő jól érezte magát. KÖSZÖNET!
    Nem is lehet ehhez már mit hozzáfűzni, mint azt, hogy reméljük jövőre is mehetünk!:)

  9. Kedves Tibor!

    Gratulálok beszámolódhoz, olyan színes, hangulatos, amilyen valójában volt. Külön köszönöm, hogy fiatalítottál koromat illetően. De miért csak 6 évet "tévedtél"? Írhattál volna 10-15-tel is kevesebbet, nemde? Egyből jobban érezném magam.
    Csak vicceltem, de ezt is köszönöm.
    Elmenetkor – köszönöm Gabi fuvarozásának – olyan sokat kellett várni a buszmegállóban, az őrült nagy szélben, lehetett egy óra is, míg végre jött a busz. Késő délután értem haza és belenéztem a tükörbe, bár ne tettem volna. Össze-vissza cibált hajú szörnyet láttam magam előtt és így utaztam végig.

    Csodálom a munkabírásod, mindenhol a Te kezed nyoma és a paradicsomok, és a tökök? Fantasztikusak.
    Köszönöm, hogy ott lehettem.

    További fiatalos erőket, jó egészséget és sok sikert kívánok az írásaidhoz, és minden munkádhoz, valamint az egész Családnak kívánok minden jót sok szeretettel: Viola :):P:)

  10. Kedves Tibor!

    Nagy örömmel olvastam a beszámolódat, már én is készültem egy köszönő levelet írni, de ami késik nem múlik.
    Nagyon köszönöm hogy méltattál leveledben, de a Zsófi elszállásolásáért Magyar Eszternek jár a köszönet, aki gondolkodás nélkül nagy szeretettel invitálta magához messziről jött társunkat.
    A találkozó óriási élmény volt, bár hiányoztak a többiek. Remélem legközelebb többen jönnek. Számomra így is felejthetetlen marad, amiért elsősorban Neked és természetesen párodnak jár a köszönet. Igazi jó házigazda vagy, örülök hogy részt vehettem ezen a találkozón!

    Sok szeretettel és köszönettel: Gabi

Szólj hozzá!