Kőműves Ida: Vívódás

VÍVÓDÁS

Mily sűrűn potyognak az égi könnyek,
odafent.
Ne hidd azt, hogy nekem így könnyebb,
idebent.
Jó az, hogy az égiek is velem sírnak,
megnyugtató.
Mégsem egyedül csak magam vagyok,
könnyhullató.
De te messze távol maradsz mégis,
ez fegyelem.
Sírok, zokogok, ahogyan az ég is,
nincs kegyelem.
Jöjj haza, jó lenne hallani ébredésed,
feledd vétkem.
Légy velem, hogy érezzem érverésed,
ez a létem.
Pengeted halkan, csendben a hárfa húrját,
enyhíti bűnöm.
Megfonom a megbékélés koszorúját,
elérni üdvöm.

Kőműves Ida
839
dominjoli - 2011. szeptember 03. 22:55:36

Kedves Ida!
Tetszik a versed, nagyon!
Szeretettel Jolán

2678
Emperor - 2011. augusztus 28. 21:48:02

Kedves Teri!
Köszönöm szépen értékes hozzászólásod.
Nagyon örültem.
Szeretettel, Ida

498
kovesdiferencne - 2011. augusztus 28. 16:55:27

Kedves Ida!
Gyönyörű, őszinte, emberi a versed.
Néha-néha szomorúságot okozunk magunknak is...másnak is, de módunkban áll javítani, helyrehozni.
Szeretettel olvastam:Teri

2678
Emperor - 2011. augusztus 28. 09:38:20

Kedves Gabi!
Nagyon örülök, ha elnyerte tetszésedet, és annak is, hogy nem vagyok egyedül SadWink
Köszönöm kedves soraid.
Szeretettel, Ida

2678
Emperor - 2011. augusztus 28. 09:31:36

Kedves Rozálka!
Örülök, ha tetszett a versem. A pályázatra már korábban beküldtem egy versem, ez most egészen friss..., de hiszem, hogy az sem rosszabb.Grin
Köszönöm, hogy olvastál és köszönöm kedves soraid.
Szeretettel, Ida

1984
Gabriella 36 - 2011. augusztus 28. 09:10:41

Kedves Ida!

Egyszerűen gyönyörű ahogy leírtad nem éppen vidám gondolataidat!
Igen, nem csak egyededül vagy könnyhullató!!!SadWink
Kicsit helyettem is fontad azt a koszorút, hálás köszönet érte!

Sok szeretettel,

Gabi

1209
angyalka - 2011. augusztus 27. 22:48:05

Kedves Ida!!
Ez a vers nagyszerű!
Erre nem is lehet mást írni, talán rossz helyre tetted fel, mert a pályázatoknál is megállná a helyét.
Szerettem !

Rozálka

2678
Emperor - 2011. augusztus 27. 20:00:59

Kedves Keni!
Kérded, hogy minek?
Hogyan is írta Madách:
"A Cél megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem.
S az ember célja e küzdés maga!"
Hát ezért küzdünk, ezért vívódunk, sírunk, vagy örülünk, mert ez a célunk. Enélkül unalmas is lenne az életünk, nem igaz? Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel üdvözöl, Ida

2678
Emperor - 2011. augusztus 27. 19:54:46

Kedves Icu!
Régen jártál felénk, talán bizony nyaraltál?
Örülök, hogy újra itt vagy, és örülök ha elnyerte tetszésedet.
A megbékélés koszorúja szerintem soha nem készül el, mindig van valaki, aki segítségre szorul.
Köszönöm kedves soraid.
Szeretettel, Ida

2678
Emperor - 2011. augusztus 27. 19:49:44

Kedves Zsike!
Örülök, hogy itt jártál, nagyon köszönöm kedves soraid.
Szeretettel, Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.