Kőműves Ida: Egy maroknyi búza

Egy maroknyi búza

Aranyló búzakalászból kimorzsolt szemek.
Csak egy maroknyi búza.
Ennyi az élet!

Eszembe jutnak régi cséplések.
Munkások oldották, és omlott a kéve.
Mások a magas szalmakazalt rakták,
kosárban hordták a pelyvát, töreket,
zsákban meg a szép barna búzaszemeket.

A cséplés előtt mennyi munka volt!
Az őszi nagy nyitány: szántás, vetés.
A paraszt élete csupa rettegés,
apám sokat kémlelte az eget, olykor esőért epedt,
ha vihar közelgett, szűkölve félt, a jég el ne verje,
hogy a családnak legyen kenyere.
A cséplés már csak a finálé!

A padlásról apám a zsákokat szekérre rakta,
őröltetni vitte a malomba.
A lisztből anyám sütötte a finom kenyeret.
Illatosat, ropogósat.
Elnéztem olykor, bágyadt, fáradt arcát,
mennyi veríték csorgott le rajta,
míg asztalra rakta a frissen sült cipót.

A kezemben egy maroknyi búza.
Csak öntözgetem egyikből, a másikba.
Apámra, anyámra gondolok.
Az égben! Az égben ugye jobb?

Peregnek a búzaszemek, mint homokórában a homok.
Ilyen gyorsan fogynak az évek.
Csak egy maroknyi búza.
Ennyi az élet!

Kőműves Ida
2678
Emperor - 2011. november 08. 09:49:52

Kedves Róza!
Köszönöm szépen a gratulációt, és kedves szavaid.

Hogy mit keres a cséplőgép mellett a munkás? Ez még a kézi aratás idejére vezethető vissza, amikor a nagy cséplőgép járt tanyáról tanyára és elcsépelte a kazalba rakott gabonát.
Gyermekkoromból emlékszem vissza rá, pontosan nem tudom hány munkás dolgozott egy ilyen cséplőgépnél, de legalább 20 ember, de inkább ennél is több. A kombájnok csak később jöttek. Igaz, hogy még kis gyermek voltam, de nagy élmény volt mindig a cséplés. Édesanyámnak segédkeztem, mert huszonvalahány emberre kellett ebédet főznie.

Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel
Ida

2135
mami - 2011. november 08. 09:22:27

Kedves Ida!
Szépen megírt művedhez gratulálok.

Habár, mint mérnök, és mint mélyről jött parasztivadék, azért elcsodálkoztam, hogy mit is keres a cséplőgép mellet a "munkás". Persze parasztként is van pontatlanság. Végülis, nem a tartalom a fontos!

A rímek szépek.

Szeretettel: Jártó Róza

2678
Emperor - 2011. november 07. 20:41:46

Kedves Anikó!
Nagyon örülök Neked. Egy újabb lelki társ, akivel hasonló volt a gyermekkorunk. Igazad van. Akkor nagy szegénységben és nagy boldogságban éltünk. Azoknak az értékeknek mára már nyoma veszett. Megváltozott a világ.
Örülök, hogy itt jártál, és köszönöm, hogy itt jártál.
Köszönöm kedves szavaid.

Sok szeretettel
Ida

801
Skapi Anni - 2011. november 07. 20:16:14

Kedves Ida!
Úgy érzem, Te sem vagy már tinédzser a versedet olvasva. Én is átéltem gyermekként ezeket az időket, de úgy emlékszem vissza, a szüleim és én is sokkal boldogabbak voltunk akkor, mint mostanság. Nagyon tetszett a versed, szépen megfogalmaztad az érzéseidet, csak gratulálni tudok.
Sok szeretettel és tisztelettel: Anikó

2678
Emperor - 2011. november 07. 19:35:15

Kedves Veronika!
A gyermekkori emlékek jó érzést keltenek fel bennünk, és fájdalmasat, mert már elmúltak.
Örülök, hogy Neked is tetszik. Köszönöm.
Szeretettel
Ida

2678
Emperor - 2011. november 07. 19:32:45

Kedves Rózsika!
Örülök, hogy tetszik és köszönöm a gratulációt.
Szeretettel
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.