Kozma Zsuzsanna: Anyácskámhoz /I./ - Anyácskámhoz /II./

Anyácskámhoz /I./
/Évforduló 2011./

Itt állok tétován, fájón,
nem lelem a szavakat,
csak érzek, fájót, nagyokat!
Még nincs rá szó, hiányod mit okoz,
Még nincs rá méltó köszönet,
mit elmondhatok Neked.
Anyám! Az én Anyám!
Tündérkertből való szépséges Liliom!
Anyám, Anyám, Édesanyám,
Ki pillangóként itt hagyott.
Angyalarca a távolból
képpé festi önmagát,
könnyem csordul, imám jajdul:
Szeretlek Anyám!
Illatodat hordozza még bensőm
minden ízében.
Ott pihensz az öröklétben,
a Szeretet kiskertjében,
mosolyoddal kápráztatod,
énekeddel elbódítod,
Téged őrző Angyalod.
Édes Drága Jó Anyácskám,
Előtted letérdelek,
Szeretetfám minden ágán
egy madárka énekel,
szárnytollukon kis nefelejcs,
Neked viszik, csak Neked!
Szívem csordul, lelkem jajdul,
hogy köszöntlek Édes Lelkem,
Én Anyácskám?
Nem lehet!
Mert nincs rá szó, mi elmondhatná,
mit is jelentesz nekem.
Nem mondhatok többet addig,
míg szebb szavakra nem lelek,
csak tán ennyit:
Mindig itt vagy énbennem,
míg szívem dobbanni elfelejt,
de lelkemben ott marad:
a hála és a Szeretet.

Anyácskámhoz /II./

Anya kérlek, hozd vissza a szülinapom,
Apám kezébe a gyöngyharmatot,
mellyel azon a napon,
míg sütted a tortám,
s rajta gyertya volt,
kezében tartva, engem átkarolt.
Gyertyám ugyan van még,
mégsem az enyém,
tiértetek ég az,
nekem már réges-rég.
Azóta csak naptár mutatja a napom,
Anya csak egyszer, hozd vissza
a szülinapom!
Követelőző lettem?
Mert kell még a karácsony fénye?
Mit gyertyáknak cseppjei festették hófehérre?
Angyali szárnyak terítették szét,
a titokzatos éjt?
Melyet megkoronázott
csilingelő hangod,
mint csengettyűs szán?
Hallom Anya!
Mily gyönyörű volt, látom már!
A szegénység bekandikált az ablakon,
de a boldogság mégis lángra kapott,
örömtől rózsák égtek az arcodon.
Nekem még mindig Te vagy a Karácsony,
bár nem járnak már erre a szelíd szarvasok.
Nem zeng már a házban ötszínű dallam,
Csodaváró hangon szép családi sóhaj,
égig ható dallam.
A fa körül ülve vártuk a csodát,
hogy értünk is szülessen meg Messiás!
Ma már csak úgy van, hogy várom nagyon,
de éjfélkor mindig magam vagyok.
Elment a karácsony, elmegy évről évre.
Elhagy az ünnep, s pőrén magam vagyok.
Kérlek csak még egyszer, adj nekem, egyetlen egy
boldog szülinapot!



Kozma Zsuzsanna
3362
zsubanya - 2012. június 30. 05:21:02

Kedves Keni!

Köszönöm, hogy ismét megtiszteltél látogatásoddal. Köszönöm, hogy velem éreztél. /A verset nem én mondtam, hanem egyik barátnőm/. Örülök, hogy Te is úgy gondolod, hogy az ember addíg él, míg valaki szívémben él.
Szeretettel: Zsuzsa

2175
hzsike - 2012. június 29. 18:52:22

Nagyon szép szívből jövő megemlékezés kedves Édesanyádról.
Szeretettel olvastam szép verseidet. ZsikePfft

298
keni - 2012. június 29. 16:36:36

Kedves Zsuzsa !

Jó volt olvasni érzéseidnek bőséges és meleg áradatát, mindkét versedet, melyből az egyik változat, és jó volt hallgatni, ahogy el is mondtad, szépségesen, - és meghatóan.

Az nem hal meg, akire így emlékeznek az élők, - még nagyon is sokáig !

Szeretettel ! - keni -

3362
zsubanya - 2012. június 29. 11:19:08

Drága Lexirózsaám!

Köszönöm szépen, hogy olvastad.
Szeretettel: Zsuzsa

3362
zsubanya - 2012. június 29. 11:18:29

Drága Gabi!
Köszönöm! Most én hatódtam meg szavaidtól.
Szeretettel: Zsuzsa

3300
kandracs roza - 2012. június 29. 09:40:53

Kedves Zsuzsa!!! mit írhatnék???az ki korán elvesztette édesanyját???köszönöm...Lexirózsa

1984
Gabriella 36 - 2012. június 29. 06:59:33

Kedves Zsuzsanna!

Ez valami gyönyörűséges. Megható, szívhez szóló.
Könnyfakasztó!

Szeretettel gratulálok,

Gabi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.