Kandrács Róza: Mesél a csend…

Mesél a csend…

Hallgasd a csendet,
Mit beszél.
Selymes szavával,
Épp’ mesélni kész.
Simogatni fáradt lelkemet,
Befedni a vérző sebeket.
Gyógyír rá a kedves szó,
A mosoly mi oly csábító.
Lágy szellő ha simogat,
Meg fújja dús hajadat.
Felkavarja múltadat.
Volt benne szép, s fájdalom.
Elfeledni nem tudom.
De ni csak, süt a nap,
Elvakít egy perc alatt.
Nem látod, ki áruló.
Szíveden uralkodó.
Jő az est a jó sötét,
Vajon ő majd mit regél?
Szerelmes vad éjszakát.
Hol forró vágytól ég a szád.
Karja tested öleli,
Szeme szemed keresi.
Súgja halkan, hogy szeret.
Válaszolod ugyan ezt.
Összeforr a két forró,
Lázban égő két folyó.
Sötétben a csillagok,
Szikrát szórnak rögtön ott.
Mint lávától fortyogó,
Tenger lesz a két folyó.
Ám eljő a pirkadat,
Halvány pírral felvirrad.
Újra a csend lesz az úr,
S te feledni, megtanulsz.

Alexa Gyuláné - Kandrács Róza
3414
margitszabokila - 2012. július 16. 21:46:23

Kedves Róza!
Gratulálok!Örömmel olvastam gyönyörű versedet!
Szewretettel:Margit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.