H. Gábor Erzsébet: Alamizsnát osztottál

Alamizsnát osztottál

Alamizsnát osztottál,
és mi balga koldusok,
csókoltuk lábad nyomát,
mormolva érted hálaimát.
S te, irgalmadba részegülve,
magadról daloltál,
- áldást bezsebelve -
dicsfényben taroltál.
S míg csizmád talpát hitünkbe törölted,
halk roppanással, eltűnt a gerinced.

H. Gábor Erzsébet
242
RRCs - 2012. július 17. 08:13:52

Zsike!
A vers a szokott színvonalat hozza, tehát nagyon jó. Az utolsó sorban valóban van egy felesleges vessző. A témája is közel áll hozzám.
Szeretettel: Csaba

3362
zsubanya - 2012. július 17. 06:04:12

Drága Zsike!

Ez bizony nagyon fájhatott, ha lelkedből ilyen szavakat előhozott. Nagyon erőteljes, feszesz tartása mögött, kemény ostorcsapások hangját vélem hallani.
Drámai versedhez szivből gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa

1038
Szollosi David - 2012. július 17. 01:20:13

Zsike!
Nekem is titokzatos, hogy kiről szólhat a vers, még tippelni sem tudok. Formailag kifogástalan, az utolsó sorban van egy fölösleges vessző...
Dávid

3300
kandracs roza - 2012. július 16. 20:15:07

Kedves Lambrozett!!!HÚ-ha...gratulálok...Lexirózsa

3392
lambrozett - 2012. július 16. 19:22:29

Szia.Smile Nos, konkrétumra hirtelen nem tudok rájönni, de lenne egy-két tippem, hogy mire gondoltál. Ha arra, amire most én, akkor igencsak nekem-tetsző a téma és az írás is. Éva.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.