Sztancsik Éva: Borulóban - Esőillat araszol

Borulóban

Lefogták sok-kezét a napnak
nem tudott meleget festeni
megvámolták tűző sugarát
sírva ébredt ránk-derengeni.

Mogor felhők vámszedők lettek
aranycsíkonként kérték pénzét
késve fizetett aprót nekik
ezért szorgosan védték fényét.

Takarásból leste az erdőt
félszemmel követett utakat
tócsákat hagyott száradatlan
és hűs-vízzel vetett kutakat.

Feledett fázós nefelejcset
paprika palántot, zöldséget
kúszott az égen erőtlenül
mint alig-suttogó költészet.


Esőillat araszol

Szeretem az eső illatát. Akkor,
mikor még csak a lábát lóbálja ránk -
s akkor, mikor elvonulóban hinti
kifacsart fellegének cseppjeit rám.

Szeretem az eső illatát. Mindig,
mikor látom sötét ég-rózsákon át -
s mindig, mikor teríti szirmaival
a levegő láthatatlan subáját.

- lambrozett -
2678
Emperor - 2012. július 23. 17:11:43

Szépek a verseid, szép költői képeket és jelzőket használsz. Élmény volt olvasni.
Én is szeretem az esők jó szagát...
Szeretettel
Ida

3300
kandracs roza - 2012. július 23. 12:32:42

Kedves Lambrozett...verseid tetszenek csak az esőt unom már...Lexirózsa

298
keni - 2012. július 23. 12:02:39

Kedves Lambrozett!

Első versed különleges hasonlataival és működésével a napnak - igencsak megfogott-
A költészet is tud valóban suttogó és erőtlen is lenni...

Én is szeretem az eső illatát és a virágokon maradt esőcseppek ragyogó csillogását !

Mindkét versed kitűnően szerény !

Szeretettel ! - keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.