H. Gábor Erzsébet: Nagyanyám szép szava

Nagyanyám szép szava

Nagyanyám szép szava átölelt,
szíve is muzsikált úgy felelt.
Két szeme szelíd és tiszta volt,
ruhája jóságot illatolt.

Énnekem ő volt a mindenem,
osztoztam véle a kincseken,
szerettem, s akartam mindig őt,
néztem, hogy fűzi a kiscipőt.

Amikor szóltam és rám figyelt,
mennyben az angyal is irigyelt,
én voltam néki a mindene,
anyja, a gyermek, a kisdede.

Esténként leült a székire,
ágyamnak vásott kis szélire,
karjai átfonták vállamat,
s puhára bélelték ágyamat.

Mesélt a télről, a tavaszról,
rókáról vörösről, ravaszról,
s elmondta mi az a szeretet,
s azt is, hogy mennyire szeretett.

Konyhája illatát hagyta rám,
s kendőjét, csüngve az almafán,
képet is hagyott, de megkopott;
a karjába fonva ringatott.

H. Gábor Erzsébet
3300
kandracs roza - 2012. október 29. 18:52:04

Igaz szeretettel..Lexirózsa

2175
hzsike - 2012. október 29. 18:42:06

Kedves Icus, kedves Rózsa, kedves Rózsa!

Köszönöm szépen, hogy elolvastátok a versemet, örülök, hogy megérintett Benneteket.
Szeretettel fogadtalak mindhármatokat.
ZsikePfftPfftPfft

3300
kandracs roza - 2012. október 29. 18:04:31

Kedves Zsike!! ez valami csodás...látod én sem mondok újat...engem is ő nevelt s szeretet...köszönöm...gratulálok.Lexirózsa

3342
rozsaschvalm - 2012. október 29. 16:50:58

Kedves Zsike!

Csodálatos szeretetkapcsolat a nagymama és unoka között, amit versedben gyönyörűen megfogalmaztál. Gratulálok!
Szeretettel: Rózsa

524
BogIcu - 2012. október 29. 16:19:57

Kedves Zsike!

Nagyon meghatott a vers, meg is könnyeztem.
A családban talán nagyi volt az egyetlen, aki szeretett.
Soha nem felejtem el.....

Gyönyörű versedhez gratulálok: Icu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.