Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Gyöngy: Álmomban néha…
Álmomban néha…

Álmomban néha felsírok, mint egy kisgyermek
ki szólni se tud, s ha éhes anyjának sírással jelez.
Pedig lassan történelmet ír felettem az élet,
de a képek az álmokban mindig, újra visszatérnek.

Olyankor fájó némely pillanatkép,
de nem tudom elűzi, bárhogy szeretném
hisz nincs hatalmam felette,
s mire felébredek barázdát szántott arcomon
a keserűn sós, megszáradt könnypatak.

Akkor rémülök meg csak igazán,
mert nem tudom már soha a múltat
visszahozni, vagy meg nem történtté tenni,
mert nem tudom a rosszat sohasem
kitörölni, vagy egy mozdulattal a szemétbe dobni.

Az álmok felett Őrangyalként
súlyos szárnyak suhognak, hallom.
S talán jót akarnak nekem,
de valami higanyszerű világméreg
cseppenként igyekszik bomlasztani elmém,
hogy súlyos gömböket formáljon tudatomban,
s ne eresszen, mikor álmodok és tehetetlenül,
csukott szemmel csak fekszem az ágyamon.

Aztán egy szárnysuhogás, és hirtelen
felriadok, kábán felülök, némán figyelek,
és a következő pillanatban rájövök,
hogy valaki fentről vigyáz rám.
Hogy valaki elűzi a rosszat tudatomból,
helyettem, s a következő percben már nem is félek,
s tudom, hogy szerepet szánt a sors nekem,
s a rossz álomból oly jó végre felébredni.

Gyöngy
3300
kandracs roza - 2012. december 29. 15:18:09

Szeretettel..Lexirózsa

3681
gyongy - 2012. december 28. 21:17:52

Köszönöm Lexirózsa és BÉKÉS, BOLDOGOG ÚJ ÉVET kívánok szeretettel!

3300
kandracs roza - 2012. december 26. 11:12:41

Kedves Judit!! minden a jó a rossz a miénk. Én mindig álmodom-szeretem. Gratulálok ..boldog ünnepeket.Lexirózsa

3681
gyongy - 2012. december 26. 10:55:45

Most csak annyit kedves Fecó és Katalin, hogy köszönet amiért megtiszteltetek olvasásotokkal! További szép ünnepet Nektek!

3557
vasifeco - 2012. december 24. 11:12:52

Kedves Judit(Gyöngy)! Nagy álmodó vagyok. Az álom természeti jelenség. S az ember annyira kiszolgáltatott. Küzd. De kivel? Önmagával, az ösztöneivel? Istenre van szükség. Őrző Angyalokra. Szent küzdelem. Mint a sakkban. Ami marad, marad. Az álmot elfeledjük. Mégis mindig visszajár. A vers sikerült. Jó olvasni. Mégha "megszáradt könnypatak. Szeretnénk tökéletes lenni. Szeretnénk mindig ébren lenni, hogy dolgainkat véghez vigyük. Vagy örökké álmodni. Hogy a létet egyfolytában éljük. Ébren követünk el vétkeket. És az nyugtalanít. Akkor hát csodát! Meghitt ünnepet! Szép karácsonyt! Szeretettel Ferenc

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.