Tóth Sarolta: A szél köszöntése
A szél köszöntése

Az ember mendegélt,
szembe jött a Nyár, a Tél
meg a Szél.
A Tél vastag bundában
havat cipelt zsákjában.
Jégcsapos volt kucsmája,
zúzmarás a bajsza.
Csizmája jó prémes,
vánszorogva lépked.
Fújtat, liheg ,öreg,
nem köszön senkinek!
A Nyár kacér,
ruhája virágos,
mint a lepke, szálldos..
folyton mosolyog.
Ígéri a bőséget,
ontja ránk a hőséget..
Kincse, mint az özön,
ám de ő sem köszön
senkinek.
Töpreng most az Ember:
melyiknek köszönjön...?
Télen didereg, nem szereti a telet.
Verejtékben fürdik nyáron,
eső után mindig sár van.
Jó Napot! - köszön a Szélnek,
az mérsékli a hőséget,
legyezi a verítéket.
Ha nincs jelen, mikor fagy,
könnyebb bírni a havat.
Ezért köszönti a Szelet.
Visszaköszön neki a Szél,
megdicséri:
Bölcsen tettél Ember,
barátod leszek,
nyáron elkísérlek, télen védelek.
Szép napot kívánok mindenkor neked.

Tóth Sarolta
2678
Emperor - 2012. december 29. 20:53:29

Kedves Sarolta!
Örömmel olvastam bölcsességgel teli versedet ezúttal is!
Szeretettel
Ida

2175
hzsike - 2012. december 28. 14:41:57

Valóban bölcs döntés volt.
Szeretettel olvastalak Mamuszka:
ZsikePfft

3649
Oroszlan08 - 2012. december 28. 12:08:54

Nagyon szép gondolatok.
Gratulálok: Ica

3300
kandracs roza - 2012. december 28. 11:18:03

Kedves Mamuszkám -Saroltám!! nagyon szép a versed..gratulálok és BUÉK...LEXI

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.