B. Mihály Csilla: Most már én… (2013. január)
Most már én…

Most már én teljesen megnyugodtam.
Nem vágyom, és nem kergetem.
Ha jönni akar, bizonyára jön,
s ha nem, hát akkor úgy legyen.

Ülök a semmi közepén pőrén.
Emberek közt egy idegen.
Felemelt fejjel és cseppet büszkén,
ha így kell ennek lenni, hát legyen.

Átfolyik rajtam a vágyak súlya,
csendes melegből figyelem,
merre tart s vajh ki hajtja újra
és újra, szünös-szüntelen?

Megadom magam, nincs akaratom,
csak végtelennyi türelem.
Boldogság, hagyom, hogy rám találjon.
Üres vagyok, és élvezem.

Most már én teljesen megnyugodtam.
Nem vágyom, és nem kergetem.
Mit a valóságról eddig tudtam
porba írom és feledem.

senki alfonzina
3392
lambrozett - 2013. január 04. 00:21:41

Soraid elgondolkodtatóak, mívesek, egyértelműek.
Köszönöm az élményt. Smile Éva

3300
kandracs roza - 2013. január 03. 19:04:53

Kedves Alfonzia!! talán nem tudom...te még szép fiatal vagy. De én már a szerelmet nem kergetem ,vágyom. S te biztos nem erre gondoltál! De nekem így is csodás a versed s bele élem az én kis érzéseim...köszönöm..Lexirózsa

3234
PeterCz - 2013. január 03. 18:53:48

Kedves Alfonzina!

Hát megvilágosodtál végül. És milyen szépen.. Smile

Péter

3652
zina - 2013. január 02. 23:10:20

Köszönöm kedves Rózsa! remélem azt érzed magadénak, amire gondoltam. Smile

3300
kandracs roza - 2013. január 01. 22:00:55

Kedves Alfonzia!! nagyon szép...kicsit a magaménak érzem amit leírtál...köszönöm...Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.