Sztancsik Éva: A Varázsló 2.

A Varázsló 2.

A Szeretet szerény, nem kér drága órát
nem kíván aranyat, csüngős luxuskövet -
megveti a felhajtást, s ámul dühösen
ha túlharsogod kürtjét gáláns hajóján.

Érted sem kívánkozik szentséges égre
fordul el szorongva, mikor megvennéd őt -
könnypataktól ázottan kérdezne féltőn:
ennyit ér szívemnek viharvert szemérme?

Úgy óvom, úgy féltem, kirakat nem vágyam
rejtegetem ott benn, vigyázom a lángot -
neked, nektek járok éjt-nappal parázson
nincs egyebem nekem, derengek halványan.

Inkább tűz-lánccal lennék lelketek rabja
csalogány módjára dalszirmokat szórnék -
ez tenne boldoggá, ettől lobbanok én
mint üstükös, vágódna sebem hatalma.

- lambrozett -
2175
hzsike - 2013. január 07. 18:09:34

Szórd csak azokat a "dalszirmokat" Évi, mert nagyon szépek. Öröm olvasni.
Szeretettel:ZsikePfft

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.