Sztancsik Éva: Románc a végeken

Románc a végeken

Háborogva csorog, felgyorsulva vérem...
nem pihen, nem lankad, tán utol sem érem -
pedig sietek, hogy együtt fussunk oda
hol halált kelt életre a sors lábnyoma.

Ott majd karon-fogna engem a Nagy Végzet
motyogná fülembe: velem bármi érhet -
csüggedt szellemed vessed álnok pokolba
vagy bátorság-jelmezed dobd menny-homokra.

Döntésben ne habozz, melyiket választod?
annak ajtaját kell magad után zárnod -
kulcsát kötényében foglárunk vigyázza
gond-terhes sóhajtás románcot cifrázna.

Ennyit szólna hozzám igen fagyos hangon
riadtan kérdeném: most meg kéne halnom?
de ő csak menne tovább Égi Színházba
mielőtt túl gyorsan...Innen ki-kívánna.

- lambrozett -
3300
kandracs roza - 2013. február 08. 09:47:04

Ez nagyon szép...Gratulálok kedves..Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.