Kövesdi Ferencné: Az "első új kabátom!"

Az "első új kabátom!"

Gyermekkorom boldog volt,
bár a ruhám kopott volt.
Új ruhát, csak ritkán kaptam,
bár ruhátlan nem maradtam.
megkaptam a kinőtt ruhát,
amit rám hagyott a család.

Amikor a "Képzőt" jártam,
óvodásokra vigyáztam.
Első "új kabátomat" vettem,
egy-két fagyit is megettem.
"új kabátom"soká új volt,
mert újabbra pénzem nem volt.

Főiskolás diák lettem,
ösztöndíjból... menzán ettem...
"régi új kabátom"hordtam,
télen sokat fagyoskodtam.
Befejeztem az iskolát...
megérhettem azt a csodát...
egy új "ÚJ KABÁTOT" vettem,
mivel én már tanár lettem.

A sorsomat mégis áldom,
körül ölelt a Családom,
Jó Szüleim amíg éltek,
mindent értünk cselekedtek,
túl nehéz volt az a világ...
nem csak én szenvedtem hiányt,
hasonlóan élt sok társam,
így,hát "sorsom" sose bántam!

Kövesdi Ferencné
2276
Aysa - 2016. március 29. 22:16:49

Minden új kabát egy új korszak, a jövő! Szépen megírtad!

498
kovesdiferencne - 2009. március 23. 10:39:00

Kedves KKriszti és Timóca!
Jaj,de örülök Nektek! Jó,hogy még megnéztem ma is a hozzászólásokat,-Mintha megéreztem volna!-!
Köszönöm a reagálástokat,hát igen,most is sokaknak kell nélkülözniök,látom én az én családomban is,hogy nincsen bőség mindenkinek,de öröm az azért van-nődögél négy unokám és félidős a kis dédikém/rugdalózik már és legény lesz!-/
Sok szeretettel :K.Teri

498
kovesdiferencne - 2009. március 21. 20:26:39

Kedves Keni!
Elolvasom majd a "Húsvéti" írásodat és ott leszek lélekben a "foltos nadrágos "fiatalember mellett is úgy mint a kisfiú és a nagypapa mellett akik a vomatot várták /nem tudom elfelejteni azt a versedet!/
Nagyon nagy baráti szeretettel:Teréz-ke

498
kovesdiferencne - 2009. március 21. 20:00:43

Kedves Ferenc!
Nekem úgy javítás nélkül nagyon tetszett....!
Jókat kuncogtam,de aranyos vagy...ki tudtam találni javítás nélkül is,hogy mit akartál írni.
ÜdvözölKövesdi Teri

298
keni - 2009. március 21. 10:19:54

Kedves Jó Terézkém !

Köszönöm Neked, hogy megírtad versedben ezt az élményedet, mert - elhiheted - nekem is volt, hasonló.
Majd ha idő adtán a Húsvéti írásomat felteszem - ott olvashatod, hogy a foltos nadrágomban nem mertem szégyenemben bemenni az ünnpi misére. Az utcán fagyoskodva vártam meg míg vége lett és csak már mikor mindenki elment mentem be egy térdhajtásra. Kérve Istent, hogy vigyen vegyen ki ebből a sorsból engemet.
19 éves koromban jöttem fel Pestre, és egy gyógyszergyárban kezdtem el érettségivel három műszakba dolgozni segédmunkásként, csak, hogy mielőbb pénzt keressek.
És akkor elkezdtem 'őrültülten ' vásárolni, míg 7 pár cipőm, 40 zoknim, 30 alsónadrágom, ingeim,pulóvereim, nadrágaim nem lettek.

Ezek a számok még ma is megvannak. Lehet, hogy nincs már rájuk annyi szükségem, de nem engedem, hogy egyel is kevesebb legyen.
Hát ennyit fűzök hozzád -
Ez az én rövid ilyen témájú történetem.

Szeretettel Ölelelek !
Tisztellek : - keni -

498
kovesdiferencne - 2009. március 21. 08:52:25

Kedves Viola!
"Korosztályom" kedves gyermeke!Jaj,de nagyon tudod,érzed,átélted amit én..és a "többiek"!
A tanulság levonása,az életstílus,a dolgok megbecsülésestb.stb.,de rokoneredetű!/Minden rosszban van jó is,a mi keserves életünknek ez a "jó" hozadéka./
Egy másfajta életszemlélet...
Sok szeretettel köszönt:K.Teri

277
farkas viola - 2009. március 21. 08:09:51

Kedves Terézke!
Bennem is felidézted a háborús éveket, a nehézségeket, ruhátlanságot, jó cipőnk sem volt, ráadásul apánk halála 45-ben. Tizenöt évesen már segédmunkás voltam egy gyárban, akkor vehettem meg saját keresetemből az első új kabátot. Bizony, nehéz volt sínre kerülni és a továbbiakban valamit elérni. Mi akkor megtanultunk megbecsülni mindent, beosztani a keveset és nem elherdálni, elpocsékolni a javakat, ahogyan ezt ma teszik! És akkor vettünk meg valamit, amikor előre összegyűjtöttük rá a PÉNZT, és NEM HITELBE!
Örülök a versednek és gratulálok hozzá.
Szeretettel: Viola

498
kovesdiferencne - 2009. március 21. 08:02:55

Kedves Klárika!
Nem hiába vagyunk mi "rokonlelkek"!Én is "háborús" gyerek vagyok,sok mindent meg kellett érnünk és tanulnunk.Kicsit aggódva írtam le ezt az "új kabátomról"szóló versemet,mert azt gondoltam,hogy ezt a fiataljaink nem is értik meg,aztán meg az jutott eszembe,hogy az ő szüleik és nagyszüleik biztosan meséltek nekik hasonlókat az ő életükről.Igy aztán mégiscak leírtam.
Nagyon sok szeretettel:K.Teri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.