B. Mihály Csilla: Feledés
Feledés

Szíved nyugalmát őrzi a távol,
szavad elhalkul, ráhull egy fátyol.
Gondterhes arcod árkain tiszta
életed mélye tündököl vissza.

Szemednek fénylő bogarát látom:
lelked könnyében csobbanó álom;
úszik felém, mint ölelő féltés,
karod ölében szunnyadó kérdés:

Mivé lehettél? Miféle vágyak
űztek messzire? Húsodba vájtak
hittelen hittel, tékozló hévvel,
mint éhes varjak, úgy téptek széjjel.

Magad magadnak maradtál préda,
csordultig töltött bűnöd fazékja,
kihűlt és nézem, szememen fátyol,
szívem nyugalmát őrzi a távol.
3652
zina - 2013. április 23. 17:31:01

Neil-dono, öröm számomra, hogy itt jártál!
Smile

3652
zina - 2013. április 23. 17:13:09

Köszönöm szépen Ili, hogy szántál rám egy kis időt!
Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.