Fleiszig Rózsa: A főnix dala
A főnix dala

Parazsat nyel, lángot lehel
táncával csábít, míg énekel
hajlongva kering, kertedbe száll
szívedbe így fészkel a tűzmadár,
majd erejét vesztve alábukik
rémülten csapkod, úgy küszködik.

Menekülne, de nincs erő
a tűz bevonza,bár szenved ő,
mégis fölé száll, a lángok fölé,
mely aranyló tollát megpörzsölé.

Ámulva nézem e büszke madarat
vállalja értünk a tüzes kínokat,
s vadul kitür a lángok közül
hamvából kikelve megtestesül.

Felröppen, táncol, magasba száll,
reményt dalol a főnixmadár.
Ötszáz évenként ismétli ezt,
a sorsa fénylő,remény kereszt.

Szívünkbe vésett szent látomás,
lángokból írott földi varázs.

Eger, 2012.11.20.
3767
vorosemilne - 2013. május 08. 19:35:37

Kedves Rózsa!
Egy régebbi versem...

Blog / Főnix (saját)

2011. január 10., hétfő 20:38

Vörös-arany színben ragyog,
fahéjágból fészke épül,
halálára tüze pattog,
felszáll majd a naphoz végül.

Tűzmadárnak tűz lesz tolla...
Hamvaiból újra élve,
ifjúság kél a holt porra,
mely elpusztult, lángban égve.

Szerelmem is, mint a főnix,
gyúló lángból fel-fel éled,
hozzád szárnyal tüzes vággyal
minden áldott forró éjen.

Gratulálok, Judit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.