Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Gyöngy: Igazán szép...
Igazán szép...

(…mert szeretni tudni kell, mert a szeretet önmagából táplálkozik…)

Tudod mi az igazán szép?

Mikor megpihensz rezzenéstelen,
fáradt arccal, mert tested erre kényszerít,
nehezedre esik olykor még mozdulni is,
de lelked képes azonnal térdre rogyni az áhítattól,
és belső szemeid a külső szemeknek
láthatatlan érzéki képeket érzékelnek,
már-már tapintják, s eléd tárul
a szivárvány összes színével
minden létező foghatatlan szépség,
mire valaha is annyira vágytál,
s többé már nem fakul meg,
mert nem tud, képtelen rá,
bármi is legyen a külső hatás,
és mosolyogni képes a lelked,
mert e különös harmónia elbűvöl,
magával ragad,
és elméd ragyog, már nem sírsz többé,
ha a külső fájdalom bőrödbe mar,
már képes leszel úgy álmodni az álmaid,
hogy beleremegjen a föld is,
és mosolyogva, szégyenlősen térdepel
akkor majd eléd az ég,
és olyanná válsz, mint forró, nyári estén
a sejtelmes, magával ragadó néma szürkület,
mert nem vagy egyedül többé.

És tudod miből fakad mindez?

Abból, hogy megtanultál, végérvényesen úgy szeretni,
hogy régestelen-rég nem önmagad helyezed előtérbe, hanem
a szeretett lény lebeg lelki szemeid előtt, mindenek felett,
s szeretnéd, ha a vég együtt jöhetne egyszer majd el,
vagy a remélt, bizonytalan öröklét.
Nem azért, mert túl sokat akarsz!
Hisz nem voltál, s nem vagy telhetetlen.
Hanem azért, hogy ne fájjon úgy sem neki, sem neked.
Nem kívánsz mást már, nem vagy önző és öntelt,
csak azt vágyod, hogy nélküle már semmi se múljon
végérvényesen, nyomok nélkül, egyedül, örökre el.
Letisztult a kép.
A szivárvány színei már soha nem halványulnak el.
524
BogIcu - 2013. június 16. 16:30:20

Kedves Gyöngy!

Jó, hogy elhoztad ezt a régebbi versedet, mert gyönyörű sorokba szedted, amit már én is régen szerettem volna.
Szeretettel olvastalak: BogIcuSmile

3681
gyongy - 2013. június 15. 08:24:39

Köszönöm, hogy olvastatok, tudom, hogy ez nem egy versnek nevezhető valami, de talán az érzés átsugároz belőle némi szépséget is. N em mostani papirra vetett szöszörgés, de élőképes érzet. Puszi Nektek, hogy figyelmet szenteltetek soraimnak: gyöngySmile

3342
rozsaschvalm - 2013. június 14. 22:21:04

Kedves Gyöngy!
Nagyon szép a versed, gratulálok!
szeretettel: Rózsa

3767
vorosemilne - 2013. június 14. 19:22:01

Nagy a szeretet hatalma...
Szép versedhez szeretettel gratulálok, Judit

3300
kandracs roza - 2013. június 14. 13:58:26

Gratulálok..remek..Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.