Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Gyöngy: Nélküled...
Nélküled...

Derengő, madárdalos hajnalt sóhajtott az éj,
s vele fellegekig szállt minden óhajom.
Reszketőn borzongó bőrömön a Nap simított,
s idézte érintésed minden bársonyát.

Titkok! - Lényed fejthetetlen, varázsos titkai,
s elvesztem most újra, megint e hajnalon.
Belecsordulsz harmatos fűszálak cseppjeibe,
s forró nappalokon hűsítő enyhet ádsz’.

Pacsirta énekében hallom meg bús dallamod,
s dúdolom át napkeltéből az éjszakát.
Nekem Nélküled halott e világ, néma a dal,
érintésed nélkül holt’ a táj, sivatag!

Mit is mondhatnék Néked, mint hogy szeretlek Téged
s fájdalom nélkül tényleg nincsen szerelem.
Tudod, felülmúl ez érzés minden földi kincset,
múlandóságért – cserébe - nem adom ezt.
3681
gyongy - 2013. július 05. 15:08:57

Köszönöm, hogy olvastatok!!!!!!!! Rég jártam itt, de kár lenne magyarázkodni most ezért. Hála minden egyes szóért!!Smile

3767
vorosemilne - 2013. június 30. 15:13:10

Eljövendő hajnalok és szerelmek, mind-mind titkokba ágyazva...
Gratulálok, Judit

3392
lambrozett - 2013. június 30. 12:49:27

Annyira szép gondolataid vannak...és picit sajnálom, hogy kevésbé megkapó a közvetítésük. Bocsáss meg azért, mert ezt mondom. Szeretettel olvastam bele lelked e darabjának mélységébe. Ölellek. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.