M. Laurens: MIÉRT HAGYTUK?


MIÉRT HAGYTUK?

Miért hagytuk, Uram,- kérlek, mondd meg nekem-
Hogy az ember, embernek farkasa legyen.
Hogy éhezzen és haljon az, aki gyönge,
Megalázva emberségben meggyötörve.
Hogyan viseljük el most e gyalázatot:
A sárig görnyedt hátat s vak alázatot.
Mondd, hogyan nézünk majd bele a tükörbe,
Melynek képe igaz és nem holmi görbe.

Mondd, vajon mit tehetnénk önmagunk ellen,
Hogy ne torzuljon a valóság és jellem.
Hogy éhezők ne keljenek ismét útra,
Gyermekeink gyomra ne korogjon újra.
Mondd hát, Uram, Te még mindig hiszel bennünk?
Bennünk, kik téged tagadva elfeledtünk?
S kapunk e még vajon megbocsájtást érte,
Ha megalkuvásunk az élelem bére?

Mondd, Uram, lehetünk ettől még emberek,
- Kikben a hit apró szikrája szendereg-
Ha nézzük véreink végső szenvedését,
Hogy étekért adja gyermekünk a vérét,
Télvíz idején megfagynak a szegények,
És szeretet helyett vak gyűlölet ébred?
Uram Atyám, miért hagytuk - mondd meg nekem-
Hogy ember az embernek farkasa legyen.

( Pest-Buda 2013. február 4.)
3649
Oroszlan08 - 2013. június 29. 11:00:39

Megrendítő az írásod igazsága, kedves Miklós.
Nincs hozzáfűzni valóm, mindent elmondtál.
Sajnos ahol kellene ott süket fülekre talál.
Tetszett a versed, gratulálok!

Szeretettel: Ica

3872
M Laurens - 2013. június 29. 00:12:35

Köszönöm szépen az olvasást és a hozzászólásodat , kedves Katalinka . Tudod éppen a te utolsó előtti mondatod inspirált a megírásra, habár tudom, hogy akik tevőlegesen is változtathatnának, azok nem az én verseimet olvassák. ( s talán másét sem ).

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.