H. Gábor Erzsébet: Mama (2013. július)
Mama

Mentem az úton, s visszaidéztem szép szeme színét.
Láttam a felhőt úszni fölöttem, szél dala kísért.
Hallani vágytam friss, üde hangját régi időkből,
s rózsa lugasból árva virágot tépni a tőről.
Annyira fájt, hogy térdre borultam, lépni se tudtam.
Ajtaja múltnak nyitva maradt, hát csendbe becsuktam…

Kellene tán még egy kis idő - úgy szenved a lelkem;
nem hiszi el, hogy vége az útnak, s nincs hova mennem.
Állok a sírnál, kínoz az érzés, nézek az égre;
várva az Úrtól csöppnyi kegyelmet - mennyire kéne!
S telve reménnyel hozza az enyhet, küldi az oldást -
Mondd, Mama, meddig bír el a szívünk ennyi csalódást?
2175
hzsike - 2013. július 15. 14:58:06

Köszönöm szépen, kedves Icám. Örülök, hogy tetszett a vers. Szeretettel:ZsikeSmile

3649
Oroszlan08 - 2013. július 15. 12:45:20

Fájdalmas, de ugyanakkor gyönyörű vers!

Szeretettel gratulálok: Ica

2175
hzsike - 2013. július 08. 06:56:17

Köszönöm szépen a látogatást, és a gyönyörű idézetet is, kedves Róza.
Szeretettel fogadtalak itt, a versemnél.
ZsikeSmile

2135
mami - 2013. július 03. 22:35:26

Kedves Hzsike!
Nagy költőnk József Attila írta a Kései sirató című gyönyörű versében:

"Kit anya szült, az mind csalódik végül,
vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni.
Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül,
ebbe fog belehalni."

Az anyák mindig a szívünkben élnek tovább.
Örömmel olvastam szép soraidat.
Szeretettel: Jártó Róza

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.