Bakos József: Csendsivatag
Csendsivatag
/XXI. századi látomás/

Összetört szóvirágok között
pókfonálon lógva – lefejezett szavak.
Vértelen ajkakon néma döbbenet,
pergő homokórákban – apró szófejek.
Óriás kérges marka nyúl felé,
s némán felsikolt a meggyötört emlékezet.
Eltiport lelkek hideg szele suhint fagyos lehelettel,
s odakint integetnek feléd a megcsonkított kezek.
Sáros könyvlapokkal tapétázott sikátorban,
rongyos ruhában, összevarrt szájjal vánszorog
egy tébolyult, babérkoszorús költő.
Hite, lelke, múzsája halott…
– Lőjetek le! – könyörög véres tekintete.
Nem kell már senkinek a szép katarzis.
Kimosott agyú bábuk hada szolgálja
dühödt, képmutató kritikusok bugyuta hordáját.
Csahol a csendsivatag összes kivágott nyelvű kutyája…

S a csendben, valahol távol, mégis felsír egy kisgyerek…
4670
Bogar Gabor - 2016. január 25. 18:43:28

Ha későn is, de eljutottam ehhez a versedhez. Gratulálok, nagyon ott van.

3313
paltetel - 2013. július 12. 14:22:47

Komoly, mély érzésekkel fűtött versed elnyerte tetszésemet.
Gratulálok, Etel

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.